Miller, Arthur: Drámaíró, színház, társadalom (színházi írások) - Korszerű színház (Budapest, 1984)
I.
SALEMI UTAZÁS A salemi boszorkányok alapja a történelem. A darabnak egyetlen olyan szereplője sincs, akinek ne lett volna élő megfelelője az 1692-es Salemben. Az eredeti történetet, ha röviden is, megőrizték a korabeli akták. Hosszú időre lesz szükségem ahhoz, hogy kitöröljem emlékezetemből Rebecca Nurse-öt, John Proctort, Giles Coreyt és a többieket. Vannak olyan különös, sőt hátborzongató emlékeim a darabbal kapcsolatban, amelyek a mához kapcsolódnak, és a sokféle emlék és élmény mind együtt kavarog bennem. Salemben először tavaly jártam, kora tavasszal. Akkor már ismertem a történetet, sokat töprengtem is rajta. A vadonatúj autópályán egyedül hajtottam a város felé, ahol korábban még sosem jártam, és döbbenten vettem észre az unalomig ismert útjelző táblát, melyen ez állt: „Salem 5 km." Bevallom, hogy valahol az agyam egy belső rekeszében azt képzeltem, a vasúti sínek, gyárak és kamionok helyett az egykori falu faházait fogom megpillantani. Hirtelen úgy éreztem, mindez hamis, és csak betolakodott ide, ahogy a turisták Versailles-ba. A valóság mélyebben van, a földben. Bementem a városba, a törvényszékre, és kikértem az 1692. évi aktákat. Egy felöltős, ügyvéd külsejű férfi az 1941-es évre volt kiváncsi, egy hölgy pedig, aki úgy látszott, mintha be akarna perelni valakit, 1913-ra. Mindhárman megkaptuk a magunk kötegét, leültünk egy-egy asztalhoz, és lapozgatni kezdtünk. Az ügyvéd másolni kezdett, biztos valami szerződést, az asszony pedig talán egy végrendeletet olvasott, mert egyre mérgesebb lett. Én belenéztem az 1692-es iratokba. Voltak itt szerződések és végrendeletek, visszavont hatósági engedélyek, szóval a szokásos limlom, ami összegyűlik egy város irattárában. Egyszer csak párbeszédre bukkantam! Hawthorne ügyész kihallgatja Rebecca Nurse-öt. A tárgyalóteremben fuldokolva ülnek a lányok, akiket Rebecca elszabadult szelleme gyötör, az összegyűlt 42
