Miller, Arthur: Drámaíró, színház, társadalom (színházi írások) - Korszerű színház (Budapest, 1984)

I.

ciájáról beszélek — ez az egyetlen dolog, ami felszabadíthat minket."

Kihagytam a darabból egyes részeket, amelyek már nem támasztják alá Ibsen mondandóját, és amelyeket Ibsen maga is kihagyna, ha ma élne. Bizonyíték erre az eredeti kézirat egy sora, amely így szól: „Nincs olyan bevett igazság, amely ne évülne el tizenhét, tizennyolc, legfeljebb húsz év alatt." A népirtás, a fasizmus borzalma után, amely a rasszista ideológia szellemében szinte elsöpörte a világot, elképzelhetetlen, hogy Ibsen ma is kitartana amellett, hogy egyes emberek születésük vagy származásuk jogán, „velük született" tulajdonságaik alapján felsőbbrendűek másoknál, és joguk van ahhoz, hogy másoknak parancsoljanak. Az az ember, aki megírta a Nórái, a női egyenjogúság dicshimnuszát, nem lehet fasiszta. Ibsen egész gondolkodásmódja olyan volt, hogy képtelen lett volna akár egy napot is élni bármilyen önkényuralmi rendszerben. Individualista volt, egészen az anarchizmusig, és az ilyen emberekben túlságosan erős az önkifejezés vágya ahhoz, hogy bármely merev ideológiához alkalmazkodni tudnának. Éppen ezért lehetetlen Ibsent Hitlerrel egy sorban emlegetni.

Ibsen műveinek fordítását olvasva hamarosan nyilvánvaló lett számomra, hogy ha a darabot ebben a „lefordított" változatban mutatjuk be, alátámasztjuk az Ibsenről kialakult hamis képet. Először is az ibseni szöveg angolul hihetetlenül pedánsan hangzik. Ehhez vegyük hozzá, hogy Ibsen szakállt és bifokális szemüveget viselt, és a darabjait olyan korhű díszletek közt szokták játszani, ahol a legkisebb térítőn is kötelezően több méternyi rojt fityeg — és máris világos, hogy egy hagyományosan megcsinált új előadás valóban egyszer s mindenkorra végzett volna vele.

Tehát nekiláttam, hogy átírjam a darabot a mai angol nyelv követelményei szerint. Lars Nordenson nyersfordítását vettem alapul, így minden jelenettel, minden dialógussal eredeti formájában találkozhattam, tehát a szöveg jelentését nem torzíthatta el az angolos mondatszerkesztés.

Nordenson, aki az eredeti norvég kéziratból dolgozott, ilyen mondatokat tett elém: „De kedves Tornas, mit tettél neki megint?" Vagy: „A városbíróval szőrmentében bánnék, mivel Önök rokonok. Bár állapítsuk meg, az igazság mindennél fontosabb. " Vagy:

35

i