Miller, Arthur: Drámaíró, színház, társadalom (színházi írások) - Korszerű színház (Budapest, 1984)

I.

„Nos, Ön mit mond, doktor úr? Nem gondolja, hogy kiszellőztessünk, s fölrázzuk ezt a tunyaságot, lomhaságot és gyávaságot? " Ez utóbbi most így hangzik: „Mit szólna, ha beinjekcióznánk egy kicsit ezeket a se hús, se hal tökfejeket?"

Ez lehetővé tette számomra, hogy olyan közel kerüljek a darabhoz, amennyire csak norvég nyelvtudás nélkül lehetséges. Nem

voltak átírandó vagy javítandó angol modatok, csupán az eredeti

/

szöveg szó szerinti fordítása. így hát ez a változat voltaképpen nem más, mint egy új, modern fordítás.*

De több is ennél. Az eredeti darabban a jelenetek között önmagukban érdektelen átvezető részek szerepelnek. Bár lehetőség szerint maximálisan megőriztem a dráma eredeti szerkezetét, és a darab jelenetről jelenetre pontosan ugyanolyan maradt, mint volt. Annyi igaz, hogy igyekeztem minden felvonást jelenetekre szabdalás helyett egyetlen egységbe fogni. Erre egyetlen okom volt: az Ibsen-korabeli színház elbírta az „operai" jelenetezést, ma viszont az a követelmény, hogy a közönség észre se vegye, hogy a darab „jelenetekből" áll.

A legnagyobb szerkezeti változtatást a harmadik felvonásban hajtottam végre - ez az eredetiben az ötödik felvonásnak felel meg. Az eredeti változatban az igazi drámai befejezés valamivel a felvonás közepe után következik, és addig gyűrűzik tovább, amíg a függöny le nem megy. Ibsen túlírta a darabot, mégpedig nyilván azért, mert abszolút biztos akart lenni benne, hogy az első szótól az utolsóig mindenki megérti, és attól félt, hogy a közönség mégiscsak félreérti. Ebben a felvonásban végig azon igyekeztem, hogy a darab üzenetét a drámai cselekmény hordozza. Ezt persze nem magamnak kellett kitalálnom, mert benne volt az eredetiben is, csak ott minduntalan öncélú tendenciózus szónoklatok szakították meg.

• Egyvalamit azért el kell mondanom. Nem igaz, amit egy két kritikus állít: hogy Ibsen szövegét aktuális célozgatásra „használtam fel". Bizonyítékul azt hozták fel, hogy állítólag én találtam ki Stockmann doktor kivándorlási terveit. Stockmann a darabban úgy véli, az életét meg fogja könnyíteni az Amerikában uralkodó toleráns és liberális szellem — ezt értelmezték úgy, mint az én oldalvágásomat az amerikai konzervativizmus ellen. Csakhogy a kivándorlás terve a liberális Amerikába valóban benne van az eredeti darabban, és korántsem ironikus célzásként, hanem valóban a norvég provincializmus ellenpontjaként — A. M., 1977.

36