Miller, Arthur: Drámaíró, színház, társadalom (színházi írások) - Korszerű színház (Budapest, 1984)

I.

nak összeütközéséből az érdek kerül ki győztesen. De a tudós a visszaéléstől függetlenül sem változtathatja meg az igazságot. Ragaszkodik hozzá, és elviseli ennek társadalmi következményeit. A darab tehát a legmélyén az objektív igazság sérthetetlenségéről szól, azaz kevésbé elvontan arról, hogy akik rejtett céljaik érdekében megpróbálják elferdíteni az igazságot, végül elkerülhetetlenül maguk válnak torzzá és korrupttá. Ez a téma ma is időszerű, és mindig is az lesz, legfeljebb Ibsen példái nem, amelyekkel ezt a tételt bizonyítani akarja.

Azt hallottam, hogy Ibsent az inspirálta A nép ellensége megírására, hogy előzőleg csaknem megkövezték, amiért volt mersze színpadra vinni a Kísérteteket. A nép ellenségének cselekménye egy újságcikken alapul, mely szerint egy magyar tudós felfedezte, hogy városának vízhálózatába fertőzött víz került, és ezért pellengérre állították. Ha valóban így van, ez kétszeresen is igazolja az én értelmezésemet, mert eszerint Ibsen mindenekelőtt és mindenekfölött azt a jogát védelmezte, hogy a társadalom „szellemi előőrse" ott álljon az élen egyedül az igazsággal, és onnan szóljon embertársaihoz.

Ezzel szemben a darab egyes részletei és különösen az egyik jelenet alapján Ibsent fasisztának bélyegezték. Az eredeti gyűlésjelenetben Stockmann doktor indulatosan kifejti a maga - és Ibsen - nézeteit. Beszédet mond,amelyben biológiai érvekkel bizonygatja, hogy vannak emberek, akik „arra születtek”, hogy jobban megértsék az igazságot, mint mások, és akiknek épp ezért természetes joguk, hogy vezessék, sőt irányítsák a tömeget.

Ha a darabot egészében ennek a beszédnek a szellemében értelmeznénk, aligha tekinthetnénk másnak, mint rasszista és fasiszta gondolatok kifejeződésének - s akkor valóban bajosan állíthatnánk, hogy demokratikus gondolatot hirdet. Ám ha teljességében vizsgáljuk a darabot, azt látjuk, hogy a téma nem korlátozódik csupán a gyűlésjelenetre, sőt ez a beszéd néhány lényeges szempontból egyenesen a téma kifejtésével ellentétes irányba hat. De hogy Ibsen sohasem hitt igazán a Stockmann doktor hirdette elvben, azt meggyőzően bizonyítja az a beszéde, amelyet egy munkásklubban mondott el A nép ellensége bemutatása után: „Természetesen nem arról az arisztokráciáról beszélek, amely a születés vagy a pénz jogán jut vezető szerephez, még csak nem is a szellemi arisztokráciáról. A jellem, az akarat, a lélek arisztokrá-34