Miller, Arthur: Drámaíró, színház, társadalom (színházi írások) - Korszerű színház (Budapest, 1984)
I.
Tragédia lehet az is, hogy egy embernek nem sikerült megteremtenie a maga boldogságát. Csakhogy az öröm, a boldogság, az örömteli élet ígérete itt is jelen van. Mert ha ez hiányzik, akkor a szomorúság lesz az úr; az emberről pedig — akinek persze céltalan és értelmetlen az élete — ostoba és hazug képet kapunk: azét a „tragikus" figuráét, aki tehetetlen egy rázuhanó zongorával szemben, aki nem találja a helyét egy kiismerhetetlen és eleve ellenséges világban. A tragédia tehát az ember boldogságáért vívott harcának leghitelesebb ábrázolása. Ezért is becsüljük olyan nagyra — mert a leghívebben mutatja meg, milyenek vagyunk. Pontosan ez az oka annak is, hogy a tragédiát nem szabad lefokoznunk azzal, hogy más műfajokkal keverjük. A tragédia az az eszköz, amellyel a legtökéletesebben tudjuk megmutatni, kik és mik vagyunk, hogy mivé kell, vagy mivé kellene válnunk. 1949 27 ■
