Miller, Arthur: Drámaíró, színház, társadalom (színházi írások) - Korszerű színház (Budapest, 1984)

II.

ilyen vészterhesen „misztikus" sejtelmeket plántálhat mindenkibe. Mintha az egész ország átvedlett volna, és az elemi tisztességnek — amelynek megváltozásáról, pláne elfelejtéséről egy-két évvel azelőtt még senki nem álmodott volna — még csak nyoma sem maradt. Ámultán figyeltem, hogy az utcán olyanok mennek el mellettem kalapbiltentés nélkül, akikkel éveken át meglehetős jó viszonyban voltam, s ámulatomhoz az a határozott meggyőződés járult, hogy az a félelem, amit ezek az emberek magukban hordanak, tudatosan eltervezett és pontosan kimért, mégsem tudnak mást róla, csak annyit, hogy félelem. Hogy ennyire belső és személyes érzést kívülről sikerüljön életre kelteni valakiben — tulajdonképp ezen bámultam el. Ez a bámulat tölti el A salemi boszorkányok minden szavát. Először azon tűnődtem, vajon az önfenntartás vagy az érvényesülés ösztönéből, a kirekesztés és „kitettség" félelméből táplálkozik-e ez az általános félelem, mert azok, akik a baloldallal csak igen-igen távoli kapcsolatot tartottak, ugyanúgy féltek, mint akik közelebb álltak hozzá. Hallottam például valakiről, akit behívattak egy ilyen hálózati irodába, és mikor igyekezett kimagyarázkodni, hogy neki semmi kapcsolata a baloldallal, és hivatali üldöztetése is merő tévedés, közölték vele, hogy épp ez a baj. „Mit is tudhatna maga elárulni?" — mondták neki; más szóval hogy belőle még egy vallomást sem érdemes kihúzni. Ki is dobták az állásából, s még egy év múltán sem bírta annyira megemberelni magát, hogy a házából kimozduljon.

Úgy láttam egy idő múltán, hogy ez a fajta társadalmi béketűrés a többi fajtával együtt bűntudat következménye: az emberek engedelmességgel próbálják elleplezni bűntudatukat. Ebben a történelmi pillanatban az volt a takargatott bűnük, hogy nem olyan jobboldaliak, mint amilyennek lenni illene, hogy idegenkednek az elhangzó nyilatkozatok hangjától, épp ezért bármelyik pillanatban leleplezhetik őket mint a fejük fölött tornyosuló hatalom ellenségeit. Újfajta vallásosság volt a levegőben, nemcsak az, ami a templomépítkezések fellendülésében és istentiszteletekre tódulásban nyilvánult meg, hanem valami hivatalos ájtatosság is, s ezt összeegyeztetni semmiképp nem tudtam az amerikai történelmi tanulmányaim során tapasztalt gáttalan, ősi bálványrombolással. Úgy láttam, valami új lelki gyakorlat van itt kialakulóban eddig bűnként nem ismert bűnök megvallására és megbocsátására. És új bűnöket is havonta gyártottak. Furcsa volt látni, milyen gyorsan fel-140