Miller, Arthur: Drámaíró, színház, társadalom (színházi írások) - Korszerű színház (Budapest, 1984)
II.
jük a törvényt, amelyet akarva-akaratlan megszegett, mert ez a törvény valamennyiünkre érvényes. Az ügynök halála bírálatában számos kritikus ott téveszti el a dolgot, hogy nem látja: Willy Loman megszegett egy törvényt, azt, amelynek oltalma alatt egyes-egyedül elviselhető, sőt elképzelhető az élet, s kívüle sok ember számára is; ez a törvény pedig úgy szól, hogy aki elbukik a társadalomban és az üzleti életben, annak élni nincs joga. A siker törvénye persze nem olyan, mint a vérfertőzésről szóló törvény, nincs kimondva semmiféle állami vagy egyházi statútumban,, de hatásában éppoly döntő az emberre. A zavart csak fokozza, hogy noha törvény, semmiképp sem kellemes, akár szolgaian alávetjük mgunkat, akár nem, mert aki elbukik, az Willy megítélése szerint már nem is tartozik a társadalomba. Ennélfogva nyitva az út azok számára, akik Willyt csupán ostoba alaknak kívánják nevezni, noha maguk is engedelmeskednek annak a törvénynek, mely ezt az embert elpusztította. És ugyanúgy, az a tény, hogy Willy törvénye — más szóval hite, mely felkelti benne a bűntudatot — nem állami statútum, mely romlással fenyeget valamennyiünket; ez a törvény inkább valami mélységesen hitt és mélységesen gyanús „jó", ami — ha érvényességét vitatjuk, mint ebben a darabban történik - inkább fokozza nyugtalanságunkat, semmint megnyugtat bennünket a tekintetben, hogy vajon ezen a világon láthatatlan, de emberien metafizikus rendszer áll-e fenn. Az volt a szándékom, hogy darabomban e nyugtalansággal szembeállítsak egy rendszert, mely úgyszólván versenyfutás Willy hitéért — és ez a szeretet rendszere, mely ellentéte a siker törvényének. A darabban ezt Biff Loman testesíti meg, csakhogy mire Willy felfogja szeretetét, ez már csak ironikus kommentárul szolgál életére, melyet föláldozott a hatalomért, a sikerért és jelképeikért. 5 Dráma és politikai gondolatkör közé egyenlőségjelet tenni nem lehet, legalábbis nem úgy, ahogy egy kisebb szám szorzás útján egyenlővé lesz a nagyobbal. Nincs olyan politikai program — mint ahogy nincs a tragédiának olyan elmélete sem —, amelyik teljes bonyolultságában ölelhetné fel a való életet. A szerző politikai 136
