Miller, Arthur: Drámaíró, színház, társadalom (színházi írások) - Korszerű színház (Budapest, 1984)
II.
bonyolulttá tegyük azt, ami lényegében megmagyarázható; ellenkezőleg, érthetővé kell tenni a bonyolultat, annak eltorzítása nélkül, amit magyarázni amúgy sem lehet. Egyébként Ibsennek sok megoldását magam is valóban önkényesnek tartom; nem kedvelem germán nehézkességét, sem azt, hogy némelykor túlbizonygat olyasmit, ami egyébként is azonnal teljesen világos - de tanulhatunk alapvető szándékából: nem állít semmit, amit nem bizonyított; ragaszkodik a csodálatos látványhoz, ahogy az életben minden mozzanat az előzőnek szerves következménye, feltárja a bámulatos elemi összefüggéseket. Más szóval, én az ő realizmusát nem a líraisággal állítom szembe, amit nagyra becsülök benne, hanem a szentimentalizmussal, amely mindig rés a gáton a drámában. Ibsen arra törekedett, hogy a darabot olyan súlyos, olyan eleven ténnyé tegye, amilyen a gőzgép vagy az algebra felfedezése. Ezen gúnyolódni csak annak szabad, aki megfizeti az árát, és ez az ár az eleven dráma. 4 / / Úgy gondolom hogy az Édes fiaim formai nyíltsága bizonyos mértékig a tárgyát alkotó probléma társadalmi összefüggéseinek viszonylag éles meghatározásából fakad. Háborús időben fogant ez a darab, és a háború alatt került színre; az emberi önfeláldozás látványának szembeállítása a harácsolással kegyetlen és szívbe markoló téma. Olyan időben, amikor nyilvánosan nagy hangon hirdették, hogy a nagyipar és a munkásság összefogott, személyes tapasztalatom napról napra azt bizonyította, hogy a jelszavak mögött úgyszólván nem változott semmi. Ebben az értelemben darabom arra válaszol, amit „a levegőben" éreztem. Olyasmit leplez le, amit, úgy gondoltam, mindenki tud, csak nyíltan nem mond ki senki. Mégis, egyben azt éreztem, újat mondok, olyasmit, amiről félig-meddig azt vártam, hogy nem fogják igazságnak elismerni. Mikor aztán a közönség mégis elfogadta tőlem az újat, elégtételt éreztem, de kissé meg is lepődtem. Egy darab sikere, különösen ha az az író első sikere, olyasféle dolog, mintha valaki nagy erővel döngetne egy kaput, melyet belülről hirtelen kinyitnak. Akár orra esik az ember, akár nem, feltétlenül új térség tárul fel, mely 121 i
