Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
Othello átölelve tartja feleségét. Jago körülöttük sürög-forog. Othello hirtelen úgy fordul felé, mintha meghallott volna valamit, holott valójában nem hallhatott meg semmit. Jago megdermed a rémülettől. Egy pillanatig valamennyien feszült csöndben hallgatnak, mintha váratlanul kiderült volna valami. Othello Jagóra néz, és úgy tűnik, rájött Jago titkára. Itt és most. Hátrafordul és ránéz, majd váratlanul éles hangon rászól, hogy hozza idea holmiját. De lehet másként is. Jago nézi a mellette álló mórt és Desdemonát, és félhangon suttogja, hogy halálukat kívánja. De Othello, aki megittasult az örömtől, hogy találkozik feleségével, juttat szeretetéből Jagónak is. Egy pillanatra elfordul Desdemonától, és szívélyes hangon kéri segítőtársát, hozza el a ládákat. S újra megcsókolja feleségét. E két állapot kontrasztja szintén tartalmat hordoz. Mindkét változatot ki kell próbálni. Hanyagul beszélnek a színészek manapság, nem lehet érteni, mit mondanak. — Mit tudsz az uramról? — kérdi Desdemona Cassiótól. — Úton van, ez minden,amit tudok róla. Egészséges és nemsokára megjön — feleli Cassio. Ahogy a színész e szavakat (vagy másokat) kimondja, meghatározott szakmai szándéknak kell őt vezetnie. Ki kell tudnia fejezni a kérdést és a választ. Energiát kell gyűjtenünk a kérdezéshez és a kérdezésre adott válaszunkhoz. Nem szabad csak úgy, futólag odavetni a fontosat is,meg a lényegtelent is. És ez nem csupán a beszédre vonatkozik. A színésznek latba kell vetnie teljes fizikumát. E kérdésnek és e válasznak végbe kell mennie. A színészeknek rá kell találniuk ezekre a szavakra (csakúgy, mint az összes többire) úgy, ahogy maga Shakespeare rájuk talált vagy ahogy Paszternák rátalált, amikor megfelelő szavakat keresett a fordításhoz. A kérdésnek és a feleletnek úgy kell átömlenie a színész fizikumába és beszédébe, mint amikor az ólomból valamilyen tárgyat öntenek. "Uramról tudsz-e újat mondani? — Még nem jött meg, és mást nem is tudok, Csak azt, hogy jól van s nemsokára itt lesz." 96
