Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)

Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező

Ezért csodálkozom azokon, akik ellentmondást nem tűrő hangnemben írnak művészeti kérdésekről. Ez nem így van, ez nem helyes, így kell csinálni, nem pedig úgy!

Bármily különös, az effajta magabiztosság gyakorta ellenkezést vált ki az emberből.

Rendszerint nem a kritikára haragszom, lett légyen az bármily éles, hanem a recenzens személyre, ha azt látom, hogy írásában önmagát tolja előtérbe. "Ez nem az én Csehovom!" - írja. És akkor mi van? Az lenne a feladatom, hogy a te Csehovodat nyújtsam át neked? A tiedet tárd fel magad — ha tudod, éntőlem viszont az én Csehovomat kapod.

A Lear királyt föltehetőleg szinte mindenki ismeri. És a kérdésre, hogy miről szól, mindenki megközelítőleg azonos választ ad. Először is azt, hogy a darab egy öreg királyról szól,akit egyébként szinte mindenki szürke szakállal képzel el, s ez a nagy szürke bozont úgy félreáll, mintha a szél fújná.

Ilyennek képzelik el még azok is, akik a Lear egyetlen előadását sem látták, hanem csupán könyvillusztrációból vagy ehhez hasonlóból ismerik.

Ritkaság, ha valaki egyéni, eredeti portrét fest Learről, szinte senki nem tud elszakadni a megszokott elképzelésektől.

Peter Brook előadásán azonban teljesen más Leart láttam. Ez a király még nem őszült, hanem erőteljes volt, kemény szálú kefefrizurája és rövidre nyírt szakálla volt.

Fényképét még az előadás előtt láttam, és meghökkentem, mennyire eltér a Lear külsejéről kialakult megszokott (és bennem is élő) képtől.

Meg kell mondanom, hogy a változás előnyére vált,mert már maga ez a szokatlan fénykép is arra késztetett, hogy a darabban ne a "régi mesét" lássam, hanem valami igen eleven történetet, amelyet újra át kívántam gondolni.

Ez azonban apróság volt csupán - bár a művészetben minden apróság fontos. Ha Paul Scofield a szokott télapómaszkban játssza el Leart, az új értelmezésnek talán számos eleme elsikkadt volna. De most magáról az értelmezésről. Kérdezzenek meg tíz embert, kilenc közülük azt válaszolja, hogy Lear király jószívű öregember, akinek egy csodálatos lánya van, meg két gonosz. Ám Lear nem hisz a jó leánynak, mert a szavaknak hisz, ez a leánya pedig szó-92