Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)

Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező

fukar. A két gonosz leánya viszont nem fukarkodik a hízelgéssel, és ezért rájuk hagyja királyságát. S csak később, a bajban, a szerencsétlenségben tudja meg, hogy mi a jó és mi a rossz. Míg ő a király, mindent megfordítva lát, az igazat csak a nyomorban ismeri meg, de akkor sajnos már késő. Mindez így is van, bár bizonyos fokig azért mese. Miért játsszák a színházak oly ritkán ezt a mesét? Talán épp azért, mert oly köz­ismert. Talán azért, mert az utóbbi időben senki sem tudta e meséből kihámozni azt, amit Shakespeare megírt. A másfajta haj- és szakállviselet csupán részletkérdés, de hogy lehet olyan fordulatot adni a történetnek, hogy a néző elszorult szívvel figyelje, mintha még soha nem látta volna? Brook ezt a darabot nem úgy olvasta, mint ahogy én olvastam az iskolábanjimeg az iskola után a főiskolán. Leart éppoly gonosznak tartja, mint két leányát. Kegyetlen, kicsapongó, banditákkal veszi körül magát, a leányai viszont nem pokolra valók. Jellemük bo­nyolult, akárcsak az apjuké. A leányokban, csakúgy mint az apjukban, kegyetlen módon keverednek a sajátos vonások. És mi immár nem mesét látunk, a jól ismert tanulsággal. S nem régi példabeszédet, hanem egy bonyolult művet, amelyben úgy össze­fonódik a jó és a rossz, hogy nem könnyű kihámozni belőlük az igazságot. Meg kell mondanom, nem tartozom azok közé, akik e Lear meg­tekintése után odavoltak a gyönyörűségtől. Némileg idegenked­tem is tőle. A kegyetlen színek valahogy meggátolják, hogy át­­érezzem, ami a színpadon végbement. Emellett rendkívüli érdek­lődést ébresztett bennem. Mintha most láttam volna első ízben. Új módon akartam értelmezni, még el is olvastam a drámát az elő­adás után. Arra gondoltam, milyen bonyolult is az élet, milyen szövevényből kell kibogoznunk az igazságot. Ez az előadás lecke volt a számomra, de nem iskolai lecke, ha­nem az életé. Más megoldás is található a Lear előadására. És valaki talán rá is talál. És ez nem válik kárára a színdarabnak, mert a jó színdarab olyan, mint maga az élet. Százféleképp felfogható. Előfordulhat, hogy valaki szerelmes lesz, és őt is viszontszeretik. Sok boldog pár él a földön, aki nem ismeri a reménytelen szere-93

Next

/
Thumbnails
Contents