Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)

Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező

Ez az érzés persze lehet csalóka is, de én magáról az elvről beszélek.

Vajon elképzelhető-e a rendező munkája, ha nem lelkesíti a gondolat, hogy rátalált valami újra?

Az anyag előzetes tanulmányozására, beleélésre, elmélyülésre s magának az anyagnak továbbgondolására vitathatatlanul szükség van. Ám a művészet ott kezdődik, amikor az emberben éles, színes és világos kép alakul ki a tanulmányozott anyagról.

Az alkotómunka ott kezdődik, amikor a művész az anyag általánosan elfogadott, azaz némileg már elkopott értelmezéséből indul ki, ám úgy véli, hogy munkája új elemmel gazdagíthatja e már ismert koncepciót.

Ezért nevetséges, ha a művészt effajta érvvel torkolják le: ne kérkedj itt, ne játszd meg magad újítónak, ne gondold, hogy mi nézők vagy olvasók kevesebbet tudunk Miskinről, mint te.

Nem mutat-e ennél jóval nagyobb önhittségre, ha a művészt megfosztjuk az önálló gondolkodás jogától?

Hiszen a művész is tudós, csak más eszközökkel dolgozik; ám mit tenne a tudós, ha valaki így szólna hozzá: "Eleget fecsegtél, hogy ez a részecske ebből meg ebből áll. A kérdésről már kialakult a reális, megalapozott véleményünk, és ugyanannyit tudunk erről a részecskéről, mint te magad." Azt hiszem, ez esetben senki sem menne tudósnak.

Létezik persze tévtan is, ezért is vetnek vizsgálat alá minden felfedezést, mielőtt elfogadnák. A tudomány azonban mégiscsak a felfedezésen alapul.

De a tudományban sincs kikövezett útja a felfedezéseknek, és gyakran évekig nem ismernek el helyesnek olyasmit, ami később vitathatatlanná válik - esetleg kétségbevonhatatlan tapasztalatok alapján.

Ezért a tudományhoz hasonlóan a művészetben sem lenne szabad rossz szemmel nézni a kísérletezést, és még a kevéssé tetsző elképzelést sem szabad az embernek azzal az önhitt meggyőződéssel fogadnia: eddig is eleget tudtam erről, többet nem is kívánok tudni.

Nézetem szerint helyesebb, ha fölöslegesen bajlódunk egy tévtannal, mintha a "ve'sződség nélkül" elve alapján, önbizalomtól eltelve, véletlenül eltaposunk egy szemernyi felfedezést.

91