Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
Talán épp ilyen félhomály lesz. Az ülő alakok alig-alig különböztethetők meg. Rodrigo és Jago első párbeszéde. Egymás mellett ülnek, kettejük közé mikrofont helyezünk, suttogásukat igy kissé felerősítve halljuk. A többiek pedig — köztük természetesen Othello — a közvetlen közelükben ülnek,de nem hallják beszélgetésüket. Valaki halkan belép, leül vagy kimegy, de Jago suttogását mindvégig halljuk. Ez sokáig, nagyon sokáig tart, és csak akkor szakad félbe, amikor Jago ébresztgetni kezdi Brabantiót. Lábdobogás, lárma, majd mindenki eltűnik, belép a szenátor. A cselekmény Jago suttogásából bomlik ki. A szabadságom immár tizenkét éve Vilniustól száz kilométernyire töltöm. Amikor először voltunk ott, a kis házat mező és három tó vette körül. Ahol valaha mező volt, ott ma erdő áll, amely magasabb, mint hórihorgas fiam. Valaha mulatságosan rohangált itt lepkehálóval a pillangók után, ma nagy komolyan rajzolgatja diplomamunkájának jelmezeit. A ház fiatal gazdasszonya akkor várta első gyermekét. Az öreg nagyapó még élt. És élt egy másik nagyapó is - a szomszéd házban. Az öregek már meghaltak, a gazdasszonynak három gyermeke van, és a negyediket várja. A ház mellett ott áll meggyszínű Zsigulijuk. A tavak környéke régebben kihalt volt, ma olyan, mint egy kirándulóközpont — körös-körül gépkocsik, sátrak, csónakok és vitorlások. Akkor még a gyermekszínházban dolgoztam. Az irodalom fő témája akkortájt a nagyon fiatal emberek problémaköre volt; sok ilyen darabot rendeztem, és úgy éreztem, hogy zsákutca fenyeget. Rengetegszer elismételtem magamban ugyanazt a három szót — valószínűleg, hogy ne felejtsem el: meg kell változnom! Reggel fölkeltem és arra gondoltam, mi is volt az a jó ötlet, ami tegnap az eszembe jutott? Hát persze! Az, hogy az embernek állandóan változnia kell! És ebben igazam is volt, bár úgy látszott, hogy nincs ember, aki ne tudná ezt az egyszerű igazságot. . . Pedig nem tudják, meggyőződésem, hogy nem tudják. 6
