Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)

Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező

Mert a legnehezebb dolog azt kigondolni, milyen is legyen az új út, amelyre rátérünk. De aztán, ha már elindultunk rajta, új tájak tárulnak elénk.

Jó dolog menni, amíg csak visz a lábunk, de mi — átvitt értelemben - inkább letelepszünk valahol, mások pedig mennek előre és lehagynak bennünket.

Volt idő, amikor ugyanitt, e tavak mellett üldögélve viaskodtam a gondolattal, hogy elveszíthetem a színészeimhez-tanítványaimhoz fűződő kapcsolatot.

Már kiismerték minden gyengémet. Most nem én követeltem valamit tőlük, hanem ők követeltek valamit tőlem. Egyszer egy vendégszereplésünk alkalmával, éjszaka a szállodában felhívtak telefonon és tetemre hívtak. Hogy miért rendezek ilyen meg ilyen darabokat, miért bízom a szerepeket emezekre, nem pedig amazokra. így van ez a gyerekekkel — felnőnek, és kezdenek magasról nézni az emberre. Ez nagyon nehéz perc. Nem tudtam, hogyan kezdjem meg a következő évadot, nem tudtam, mi lesz, ha újra találkozom a színészekkel.

Ennek a tónak a partján járkáltam föl-le, és egy szemernyit sem éreztem a szabadság öröméből.

Rettegtem a következő évtől. Egyetlen dolog volt csak világos: újabb fordulatra van szükség.

Azután valamennyien új helyen kezdtünk dolgozni. Nagy megrázkódtatást éltünk át. És ismét munkához láttunk. Előadtuk a Három nővén., azután a Rómeó és Júliát, az Aljosa bátyját, a Don Jüant, a Háztűznézöt, az Othellót és az Egy hónap falun című drámát.

A rendező kidomborítja a mű alapeszméjét - s az előadás során nem vész el a részletekben. A nézőnek a mű egészét kell felfognia. Nem a lét körülményei fontosak, hanem a filozófia.

. . . Jago tudtára adja Rodrigónak, hogy gyűlöli a mórt, és megmagyarázza gyűlölete okát is; Jago és Rodrigo lármát csap, hogy felébressze Brabantiót; Jago és Rodrigo elmondja Brabantiónak, hogy leánya megszökött; Brabantio eltávozik, és miután meggyőződött róla, hogy Desdemona eltűnt, visszatér, hogy keresésére induljon.

7