Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
I Azt írja, hogy először a halászatra gondol, visszaemlékszik minden kis részletre, például arra, amikor kukacot keres, de sehogy sem talál. A kukackeresés minden lehetőségét átpergeti agyán, s arra a következtetésre jut, hogy mivel kukacot végképp nem talál, szalamandrát kéne csalinak használnia, de az nagyon beleakaszkodik karmaival a horogba. Ezért csak egyetlenegyszer horgászott szalamandrával, és soha nem használt tücsköt, mert az ide-oda tekereg a horgon. Azután ha még mindig nem jött el reggel, maga elé képzelheti a jól ismert patakot. Kőről kőre lépve végigjárja minden kanyarulatát, felidézi minden egyes centijét. S ha az éjszaka még mindig nem ért véget, kezdheti újra elölről az egészet, de most fordított sorrendben. Néha arra támad kedve, hogy emlékezetébe idézzen minden embert, akit valaha ismert, egyetlenegyet sem szabad kihagynia közülük, és mindenkiért imádkoznia kell. No és persze gondol apjára és anyjára is. Apja gyerekkorától fogva hüllőket gyűjtött, és spirituszban tárolta őket, de az évek során néhány üvegcséből elpárolgott a szesz, a kígyók bőrét levegő érte, és elhalványultak. Amikor nagyapja halála után új házba költöztek, az anya sok más kacattal együtt tűzbe vetette ezt a gyűjteményt is. Az apa épp akkor ért haza vadászatról.- Mit jelentsen ez? - kérdezte. Az anya kijelentette, hogy rendet csinál. Akkor az apa a lábával a tűzbe lökött valamit, és papírt kért az anyától. Egymás után szedegette ki a tűzből, ami még menthető volt, becsomagolta őket, bement a házba, és csak annyit mondott, hogy a legjobb nyílhegyek elvesztek. De néha, amikor végképp elkerülte szemét az álom annak az embernek, akiről Hemingway ír, és akit hozzá hasonlónak képzelek el, beszélgetésbe elegyedett a küldöncével. A küldönc pedig azt mondta neki, hogy meg kellene nősülnie, s akkor majd nyugalom és béke költözik leikébe. Igen halkan beszélgettek, nem akarták az alvókat felébreszteni - bár a küldöncöt nemigen érdekelte, hogy felébreszti a többieket, nagyon tapintatosan rá kellett hát venni, hogy halkítsa le a hangját. És amikor elaludt, ez az álmatlan férfi a lányokra kezdett gondolni, de gondolatai nagyon hamar szertefoszlottak, viszont a folyókról való tűnődései közben mindig új meg új részletek merültek fel emlékezetében. 61
