Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
A Sztarije gödi* című folyóirat például úgy írt a földbirtokokról, mintha azokat közelgő, méghozzá elkerülhetetlenül közelgő tűzvész fenyegetné. Nyemirovics-Dancsenko is hasonló felfogásban képzelte el az Egy hónap falun előadását, hét évvel a Sztanyiszlavszkij rendezte produkció előtt. Ez utóbbinak azonban a következő sajátossága volt: a színdarabot mintegy teljesen egy az egyben értelmezte, mintha mit sem tudna magán a színdarab szövegén kívül. Ezért a Sztarije gödi elemzését semmiféle divat nem befolyásolta. De a korszak, amely hozzá is közel állt, mégis rányomta stílusbélyegét a rendező elevenül pezsgő "egy az egyben" elképzelésére. A múltat azonban az évek múlásával egyre nehezebb stilizálás nélkül felidézni s a régi világ feltámasztásának során megőrizni a mondanivaló lényegét. Milyen nagyszerű, hogy van Tolsztoj, Csehov, Dickens, Hemingway és mások! Mily nagyszerű, ha este, munka után maradt még az embernek egy kis ideje, levehet a polcról egy régi könyvet és belelapozhat! Tegyük föl, hogy a 264. odalon ütöm fel. Hemingwaynek ezt a novelláját persze már olvastam. A címe: Közeleg az álom. És míg az álom közeleg, már sokadszor elolvasom a Közelgő álmot. Nem azért olvasom már ki tudja hányadszor, mert a meséje olyan magával ragadó. Ilyesmiről szó sincsen, egyszerűen csak arról szól, hogy valaki nem tud elaludni, s elmondja, mire gondol, míg nem jön a szemére álom. Hiszen az ember oly sok mindenre gondolhat egy álmatlan éjszakán. S az, ami ilyenkor az eszében jár, mindennél jellemzőbb rá. És bár Hemingway nem első személyben írta, tudom, hogy ő az, aki nem tud elaludni, s tudom, hogy ő az, aki mindenfélére gondol, hogy jobban teljék az idő hajnalig. És e gondolatok igen közel állnak hozzám (ezzel azonban nem azt akarom mondani, hogy ha nem tudok elaludni, nekem is hasonló dolgok járnak a fejemben). Egyébként nem is emlékszem, mi jár ilyenkor az eszemben, de az ő álmatlan éjszakája aggaszt, s arra késztet, hogy tovább olvassam, miről is ír a 264. oldal után. * Régi idők (szó szerinti fordításban: Régi évek. — A ford.) 60
