Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
gezzék, ne pedig görcsösen zihálva. Megtanította rá, hogy őrizze meg vidámságát még akkor is, ha megéri nyolcvanadik évét. Egy napon az öregasszony azt mondta: elég volt - mérget vett be, és meghalt. Mert az életét már leélte. De vidámságát az utolsó pillanatig megőrizte. És később, amikor az öregasszony halála után a fiú világgá kiáltotta bánatát, vidám muzsika csendül fel, mert az asszonynak ez volt az utolsó kívánsága. A színészek nemcsak virágot kaptak, hanem cukorkát, játékokat, léggömböket is, meg papírmadarakat. Barrault pedig egy nagy, mulatságos, átlátszó szatyrot, benne egy kosárka bonbont. Mindez ünnepélyesen zajlott le, bár maga az előadás hallatlanul drámai volt. Másnap eszembe jutott Arbuzov Az Arbat meséi című színdarabja. Ebből is sokat ki lehetett volna hozni. Talán emlékeznek a meséjére. Ámde mi történt? Úgy látszik, nincs se szemünk, se fülünk az ilyesmihez. Arbuzov színdarabjában egy férfi nem nyolcvan, hanem csak hatvanéves, és beleszeret egy fiatal lányba. De mi úgy véljük, hogy ez túl irodalmias. Miért? A leány az idős férfi fiát szerette. Micsoda drámai konfliktus! De erről már sokat írtam az előző könyvemben. S még ma is sajnálkozva gondolok rá, hogy ebben az előadásban csatát vesztettem. Abban az értelemben, hogy ezt a csatát meg is nyerhettem volna. Ha elolvasok valamit, kevéssé érdekel, hogy "miről szól". Persze tudom, "miről szól" - mondjuk - Csehov Ivanovja vagy a Ványa bácsi. De Csehovot nem azért szeretem, mert erről vagy arról ír, hanem azért, mert bármit ír is, mindenben rejtőzik valami, ami közel áll hozzám és ami rokonszenves a számomra. Voltaképpen nem is rejtőzik, hiszen a szerző még akkor sem tud elrejtőzni, ha nagyon is szívesen megtenné. De Csehov szerintem nem is törekedett erre. Művei írása közben nem gondol, nem koncentrál önmagára, s ez szintén jellemző rá. Csehov intelligens, de miben is rejlik intelligenciája: a tudásában, a kultúrájában, az olvasottságában, abban, hogy "jó családból" származik? Nem tudom, mi a helyzet az olvasottságával, de ami a "jó családot" illeti, erről nemigen beszélhetünk. Ahogy mondani 56
