Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)

Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező

és azt mondja, hogy ez itt a jobb keze, majd kinyújtja a balját is, és kijelenti, hogy ez meg a bal keze.

S ebből a gesztusból mindenki világosan látja, hogy tökrészeg, és ez igen veszedelmes dolog.

Jago elmenőben még elmondja Montanónak, hogy ez a veszély mindig ott függ Cassio feje felett, s ez valamennyiük számára szörnyű baj. Úgy fordul oda Montanóhoz, mintha segítséget kérne, de mikor Montano azt tanácsolja, hogy jelentse a dolgot a tábornoknak, hátratántorodik tőle, mintha árulónak tartaná, s emlékezteti, hogy Cassio a barátjuk. Közben azonban mutatja a futva távozó Rodrigónak, merre ment Cassio.

Utána Cassio és Rodrigo ismét a színpadra lép. Nehezen szedik a levegőt, és úgy járják körül egymást, mint az ökölvívók ütés előtt. Cassio félelmetessé vált. Nyilvánvaló, hogy Rodrigo a kulisszák mögött mondott neki valamit.

Montano el van képedve, vállon akarja ragadni Cassiót, nem tudja még, milyen Cassio részegen. Ám rögtön megtudja, mert Cassio villámgyorsan félrelöki Rodrigót, ijesztően acsarog mindkettőjükre, s megfenyegeti Rodrigót, hogy betöri a képét, ha nem hagyja békén. Ez a fordulat nincs ínyére Montanónak. Igencsak elkeseríti, hogy így fordult a dolog, az előbb még együtt ivott, barátkozott a bajtársával, az pedig így dühbe gurult, és minden ok nélkül fenyegetőzik. Hiszen Montano nem gyerek már. Megvetően megy tovább, s csupán ennyit vet oda: "Eredj, hiszen részeg vagy!" Cassio ekkor kardot ránt és most már fegyverrel kezében bizonygatja, hogy nem részeg. Addig bizonygatja ezt, amíg bele nem döfi kardját Montanóba. Jago abban a pillanatban intézkedik, hogy fújjanak riadót.

Köztudott, hogy ez mivel végződik.

Ma ismét meggyőződtem róla, hogy nem szabad egy elképzelésnek rabul esnünk. Példáulannak, hogy napjainkban a konstruktív színház korszerűbb a festőién látványos színháznál.

És megfordítva: hogy a festőiség ma korszerűbb a konstruktív színpadképnél. E példát csak találomra hoztam fel.

Már említettem, hogyan ábrázolták az Of/ie//o-előadásokon a Cipruson dúló vihart: dörgött az ég, lobogtak a köpenyek. Igaz, ez már rég történt, de mind a mai napig emlékszem, milyen szörnyen idétlen volt. Töprengtem, mit alkalmazhatnék e helyett az otromba megoldás helyett, s lassan megszületett bennem a gondo53