Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
Tudtam például, hogy Jago veszi rá Cassiót az ivásra, hogy Cassio becsíp, és Othello a kardpárbaj miatt lefokozza őt. Jago tudja, hogy Cassio kivetkőzik önmagából, ha iszik. De egyszerre csak a következő jutott az eszembe: ha Cassio becsíp, valami konkrét dolog történik vele. De micsoda? Ha ez a szerény, okos, jó, finom érzésű férfi leissza magát, talán nagyzási hóbortba esik. Esetleg épp ellenkezőleg: ismeri gyöngéjét, tudja magáról, hogy hamar berúg, s alighogy kicsit forogni kezd vele a világ, máris dühösen gyanusítgat mindenkit, hogy alkoholistának nézi őt. S akkor, egyre ittasabban,mindenkibe beleköt, közben pedig egyre hangoztatja, hogy színjózan. De lehet, hogy elemzésre szorul, milyen is Cassio részegen, ha Jago olyan biztos benne, hogy ittassága botrányhoz vezet. Nem szabad ezt a jelenetet odavetetten, "általában" eljátszani s úgy felfogni, hogy Cassio részeg és ezzel kész, hanem ki kell deríteni ennek titkát, megismerni lényegét, megtalálni a kezdetét és a végét. . . . Jago javasolja Cassiónak, hogy igyanak. Egyébként nem is pusztán javasolja, hanem már bontogatja is a palackot, előkészíti a helyet, hogy Cassiónak elkerülhetetlenül innia kelljen. Cassiónak éreznie kell, hogy ha Jago akar valamit, neki nincs ereje nemet mondani. De ha Jago nem készít mindent elő, bekövetkezhet, hogy Cassio visszautasítja. Szinte ölre mennek a palackért — kibontsák vagy ne bontsák ki ott helyben. De Jago az ajtó felé mutat, amely mögött állítólag ott várnak a bajtársak. És Cassio, akinek nemcsak a bor a gyöngéje, hanem a bajtársiasság is, meghátrál. Voltaképp csak egyetlen katona, Montano jelenik meg, de Jago már rázendített egy gyönyörű dalra, Cassio is kiüríti hát poharát, majd csatlakozik az énekléshez. Mert szereti a költészetet, a barátságot meg az italt. Zengő hangon, szépen, hangosan dalolnak, cifrázzák is; Desdemona és Othello pedig, akik még ébren vannak, hallgatják őket. Othello még fel is kel egy pillanatra — vajon nem öntöttek-e föl a garatra harcostársai? Cassiónak nagyon tetszik a dal. Élvezettel csatlakozik az éneklőkhöz, s amikor a dal véget ér, elgondolkozva mondja: "Remek kis nóta!" 51