Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)

Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező

Rakityinhoz : "Nos, milyennek találta?"*

De Rakityin másra gondol. "Még azt mondják, hogy éleslátás! Ez szerelem!"

Natalja Petrovna meglátja Beljajevet és Verocskát, s úgy tűnik, magába zárkózik. Elfáradt? Vagy megnyugodott? Vagy pedig egyszerűen továbbra is náluk időznek gondolatai. E gondolatok zavarosan kavarognak.

Újra a kártyázok!

Belép Spingelszkij. Natalja Petrovna az új ember érkezésekor újra felélénkül — kéri, meséljen már valami mulatságos dolgot. Kínzó vágy gyötri, hogy másra gondolhasson.

A kártyázok is figyelnek Spingelszkij elbeszélésére, de az asszony csakis azt hámozza ki belőle, ami őrá vonatkozik.

Nem lehet egyszerre két férfit szeretni?

A doktor mindent tud, és csak színleli, hogy nem érti, miért szólalkozik össze Natalja Petrovna Rakityinnal. Vagy mégsem?

A kártyacsata befejeződik.

Milyen lobbanékony Natalja Petrovna, mennyire nem tud uralkodni magán!. . .

Vidáman, minden hátsó gondolat nélkül fogadja a hírt, hogy Vera esetleg férjhez megy. Csak később jut eszébe, hogy Vera férjhezmenetele éppen kapóra jön az ő számára.

Mikor Verával beszél, hangjából leplezetlen irigység, leplezetlen elragadtatás, érdeklődés árad.

És egy kevés abból, amit egy "gyilkos" érez.

Rakityin újból megkérdi, mi van vele. Más a hangulata, mint eddig, gyöngéd, halk. Miért?

Azután Natalja Petrovna ismét nyíltan beszél.

Sóvárog a kommunikáció után.

Bonyolult női logika.

Néha teljesen váratlanul, a huszadik próba körül ötlik az eszembe egy jó gondolat. Azt hittem, a próbákon már minden tisztázódott, már mindent átgondoltam, és akkor hirtelen, utólag kezdem érteni, miről is van szó.

*Az Egy hónap falunto6\ vett idézetek Elbert János fordításából valók.

50