Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)

Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező

Úgy gondolom, az emberi pszichének ez korántsem jelentéktelen esemény. Csak az elvontan gondolkodó ember számára tűnhet ez semmiségnek, ám aki — Natalja Petrovnához hasonlóan — csak akkor ébred rá, hogy eljött a szerelem, amikor már elszállt az ifjúság és a fiatalság adta szabadság, sok gyötrelmet él át.

Lelki viharai tán elcsitulnak, de a seb megmarad. Mert ez az eset arra késztette, hogy megbékéljen a gondolattal: felette már eljárt az idő. Ez nem jelenti azt, hogy egy más életkornak nincs meg a maga varázsa, de hol akad olyan bátor ember, aki azonnal belenyugszik, hogy a múlt elveszett, méghozzá ha ez a múlt észrevétlenül szállt el fölötte. Az ember tán csak életének legboldogabb vagy legboldogtalanabb pillanataira emlékszik vissza, a mindennapi pillanatok nemigen vésődnek emlékezetébe.

Ám ami az Egy hónap falunban épp e percben megy végbe, az senki számára nem "átlagos pillanat". Ha az ember ezt megérti — már helyes alapokra helyezheti az előadást.

Ha a színpad belső falai mentén fel lehetne állítani valamit, ami egy kúriára emlékeztet, s maga a színpad szabadon maradna, mint amikor a filmen totálképet vesznek fel, s csak oly fokú jelzésszerűséget alkalmaznánk, amilyent a mai színház megkövetel, nagy, szabad térséget teremtenénk. . .

Ezzel azonnal elejét vennénk a zártságnak, az úgynevezett "intimitásnak", az "otthonosságnak". Szabad teret engednénk az indulatok kitörésének, az izgalmasan nyitott színpadi rajznak. A szereplők szabadon, nem pedig "turgenyevi módra" kiabálhatnak át a színpad egyik végéből a másikba. így jobban bemutathatjuk nemcsak a belső, hanem a külső mozgatórugókat is.

Talán hibának számít, de szerintem mindig kell találni olyasmit, ami ellentétes a betű szerint vett hűséggel. A pszichológiai kapcsolatnak nem kötelező úgy szövődnie, hogy a szereplők fél méternyire álljanak egymástól.

Előfordulhat, hogy az erős érzelmekhez erőteljes tartózkodás társul. De a tartózkodó magatartás nem mehet a művészi alkotás teátralitásának rovására. Vajon Turgenyev valóban tartózkodó? Különös elképzelések élnek nálunk a klasszikusokról, például Csehovról vagy Turgenyevről. Vasfűzőbe gyömöszöljük őket. Pedig telis-tele vannak tűzzel, vidámsággal, olykor nyílt láng csap ki belőlük. Az Egy hónap falun előadását annak idején betiltotta a cenzúra, ma pedig gyakran úgy tálaljuk, mintha desztillált víz 46