Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
lenne. A ''halcsontos fűző" hamis tradíciójának megtörésére talán a "tartózkodással" is fel kellene hagynunk, persze csak ha kellő alapot találunk hozzá. Sajnos azonban minden gondolatot csak fenntartásokkal mondhat ki az ember, mert néha egyazon mondat teljesen ellentétesen hat két emberre. Könnyen előfordulhat, hogy valamely művésztársam "művészi fesztelensége" éppúgy taszít engem, mint bírálóit, de egyelőre nem tudom gondolatomat másképp fogalmazni. Natalja Petrovna tehát ingerült ma. Ez természetesen sokféleképp játszható el. Előfordulhat, hogy csak ül és ül, mégis ingerült. De előfordulhat, hogy ingerültsége oly nagy, hogy alig tudja leplezni. És akkor helye van a bátor, éles, viharos színeknek. Pillanatnyilag ennek a híve vagyok. Hadd reagáljon Rakityin még százszor élesebben. És drámaibban. Hadd érezzük, hogy a darab hősei nagy esemény küszöbéhez érkeztek, méghozzá olyan események küszöbéhez, amelyeket ma is mindenki megérthet! S hadd érezzük, hogy ezek az események nemcsak a "halcsontos fűzők korában" játszódhattak le! Mi közünk hozzájuk? Természetesen mindennek akkor kell történnie, de mi is teljes mértékben megértjük, felfogjuk, közel állónak érezzük. Ám hogy közel állónak érezzük, módosításokra van szükség, nem lehet egyszerűen úgy értelmezni a szerepeket, "ahogy Turgenyev megírta". Ennek még az ő korában sem volt akkora sikere, amilyent megérdemelt volna. A kritika ledorongolta. Ezért hát ne hivatkozzunk a régi időkre. A mi korunknak is megvannak a maguk érzelmei, s szabad-e lemondani róluk a dráma elolvasása közben? Semmiképp sem! Ha vannak érzelmeink, meg kell őriznünk őket. Mert ha az ember egyszerűen éppúgy értelmezi a darabot, "ahogy Turgenyev megírta", ennek nem az az oka, hogy hű kíván maradni hozzá, hanem az, hogy nincs saját mondanivalója. Márpedig ha az embernek nincs saját mondanivalója, ezt nem hűségnek, hanem egészen másnak nevezném. Egy mai színész azt mondotta, hogy Rakityin pipogya fráter, de nem írtak róla különbül annak idején sem, csakúgy, mint Natalja Petrovnáról. Egy nagy író műve az évek múlásával szentséggé válik. De micsoda kritikával illették Turgenyevet és Csehovot minden szeretetük ellenére a kortársaik! Natalja Petrovnát unatkozó és epekedő nagyságának, Rakityint pedig kurizáló, 47
