Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
szinte mindenki támogatta. De azok néhányan nagyon zavarták a munkát. Nem álltak ki nyíltan, hanem titokban, a hátam mögött suttogtak, s a közös munka atmoszférája erősen megromlott. Amikor már igencsak elkeseredtem, a barátaim így szóltak hozzám: "Ne törődj velük, ezek nemcsak a te munkád kerékkötői, már azokat is akadályozták, akik előtted voltak, és akadályozni fogják a munkát akkor is, amikor te már nem dolgozol itt. Ne törődj hát velük." Én azonban törődtem velük, nem tudtam uralkodni az érzéseimen, és nagy ostobaságokat követtem el. Azóta már a harmadik rendező dolgozik ezekkel a színészekkel, de a barátaimnak igazuk volt - ma is ugyanúgy viselkednek, mint az én időmben. Ez a néhány ember csakis a maga érdekeit nézte, és minden alkalommal úgy érezték, hogy most jött el az ő idejük. De a színháznak előadásokat kell létrehoznia, méghozzá lehetőleg nem is rosszakat. Ezért aztán e színészek sorsa megint nem úgy alakult, ahogy ők szerették volna. Ok azonban maradtak, és várták a következő rendezőt. Milyen különös — gondoltam nemegyszer —, hogy ilyen hosszú idő alatt sem jöttek rá, hogy az álláspontjuk helytelen, hamis. És sajnálkoztam a rendezőkön, akik továbbra sem okultak, továbbra is idegeskedtek, ahelyett hogy döntő lépésre szánták volna el magukat. E döntő lépést mellesleg nem csupán "külső", hanem belső okok miatt sem egyszerű megtenni. Nagy erő kell hozzá, de ez az erőfeszítés gyakran eltorzítja a rendező egyéniségét. Új vonásokat fedez fel magában a harc során, s e tulajdonságok őt magát is undorítják. Néha még arra is hajlandó, hogy alulmaradjon ezekkel a színészekkel szemben, csakhogy ne veszítse el önmagát. E látszólag kis problémák sajnos szinte hozzátartoznak a színházi üzem működésének magasrendű témájához. De mekkora boldogság, milyen nagy szabadság köszönt az emberre, ha az övéi között lehet! Itt nem kell vitatkozni, mérgelődni, kiabálni. Azaz mégis kell - ámde más, tisztán művészi okok miatt. Ilyenkor viszont az ember gondolkodóba esik, nem fenyegeti-e másik veszély. Nem "altatja-e el" a rendezőt ez a nagy nézetazonosság. Nem altatja el, becsületszavamra nem — hiszen sok egyéb nehézség továbbra is fennmarad: ott a nézőtér, amelyet 44
