Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)

Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező

pápánál. így állt a helyzet néhány korabeli kritikussal is, akik hívebbek kívántak lenni a Moszkvai Művész Színház elveihez, mint maga Sztanyiszlavszkij. És ez feltehetően igen sértő volt a számára.

Mint látják, a kritika még Sztanyiszlavszkij, a vitathatatlanul nagy tekintélyű rendező munkájával szemben is kételyeket táplált. Milyen sors várhat akkor miránk, mai rendezőkre, akiknek tekintélye korántsem ily vitathatatlan?

Emlékszem, milyen hatalmas vihar dúlt nemrég Ljubimov Hamletrendezése körül. Akkoriban együtt dolgoztunk egy tévéfilmen, és láttam, milyen állapotban érkezett Ljubimov a forgatásra.

Én azonban úgy gondoltam, természetes dolog, hogy a klasszikus művek rendezését illetően ilyen eltérőek a vélemények, hiszen még a Lángoló szívek körül is vita folyt.

Mikor színre került a Rómeó és Júlia saját rendezésemben, szörnyen a szívemre vettem, hogy ilyen vegyes volt a fogadtatása, de újra azt mondtam magamnak: nincs mit tenni — úgy látszik, ez a dolgok rendje.

De láss csodát! Eltelt egy évtized, és egy új előadásról szóló recenziókban a Hamletet vagy a Rómeó és Júliát vitathatatlan értékű rendezésnek tekintik. A vitás problémák kizárólag az új rendezések körül gyűrűznek. És akkor az emberben fölöttébb mulatságos gondolat merül föl: de jó is lenne, ha a kritikus jó néhány évvel előbbre látna! Akkor kevesebb fölösleges fájdalmat okozna. Ez azonban föltehetőleg csak szép álom. . .

De ideje, hogy befejezzem e lírai kitérőt és visszatérjek, hogy úgy mondjam, a kérdés lényegére.

A vita mindig a körül forog, hogy az új előadás más felfogásban került színre, mint a régebbiek, és a rendező megmásítja az eredeti mű szellemét. Ez pedig, úgymond, öreg hiba. Leggyakrabban azt vetik a rendező szemére, hogy koncepciója elszegényíti az eredeti drámát. Persze ez is gyakran előfordul. De én most nem erről akarok beszélni.

Mesélik, hogy Modigliani egyszer beállított Renoirhoz, hogy megmutassa neki egy új képét. Renoir azt mondta, hogy a képből hiányoznak az élet friss ízei, és Modigliani elkeseredetten távozott. Renoir képeiben egyébként valóban megtalálhatók ezek a friss ízek, Modigliani képeiben pedig nem. De mit tegyünk, ha Modigliani művészi felfogása másmilyen?

38