Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)

Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező

Egy fiatal rendező beérését mintegy "általános türelemnek" kell öveznie. De honnét vegyék az emberek ezt a türelmet? Hiszen egyetlen tanítványnak sincs a homlokára írva, hogy tehetséges, s e tehetség idővel ki is bontakozik majd. A színészek gyakran úgy érzik, hogy a rendező, akivel dolgoznak, csak véletlenül csöppent a szakmába, s nem azért kegyetlenek vele szemben, mert ilyen a természetük, hanem azért, mert félnek a rájuk váró kudarctól. Mindenki a maga feje után kezd dolgozni, anarchia keletkezik, és a szerencsétlen rendező elveszett ember.

Ám a tehetség hírt ad magáról még az ügyefogyott tanítványnál is - egy váratlan elgondolás, egy szokatlan jellemalkotás formájában, s fontos lenne, hogy e jövevényt higgadtabban bíráljuk el és nagyobb figyelmet szenteljünk neki. De hogyan is lehetnénk higgadtak, ha körmünkre égett a terv, ha ez előtt a jövevény előtt volt már itt egy másik is, aki szintén elviselhetetlen volt. És múlnak az évek, s az idő szűrőjén oly kevés új név marad fenn. Nehéz munka ez: szívósnak kell itt lenni, mint a bivaly, higgadtnak, mint egy sakkjátékos, amellett persze még tehetségesnek is; ez utóbbit apránként kell magunkban felhalmozni, míg eljön a perc, amikor végre fölfigyelnek ránk.

Eszembe jut egy tizenöt éve lezajlott próba egyik mozzanata. A Háztüznézőx kétszer rendeztem, egyszer most és egyszer réges-rég, még a Gyermekszínházban. Ez a pillanat a régi próbán következett be.

Nem első, hanem nyolcadik vagy kilencedik éve dolgoztam már akkor a Gyermekszínházban. így hát otthon éreztem magam, sőt szerettek is, miután a hátam mögött állt már néhány előadás, amely sikerrel futott jó néhány évig.

Úgy festett, már nem virradhat rám egy oly nehéz nap, mintha új ember lennék.

De ez a nap mégiscsak rám virradt, s emlékszem rá mind a mai napig. Kitörölhetetlenül bevésődött agyamba.

A próba véget ért, és a színészek lejöttek a színpadról a nézőtérre, hogy meghallgassák észrevételeimet. Nekem sehogy se tetszett, ami a színpadon végbement. Pánikba estem, mert láttam, hogy baj van, de nem tudtam rájönni, hol a hiba. Az előadás szétesett, nekem pedig fogalmam se volt róla, miért.

33