Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
is nőttek a színészek, a vezetők, a műhelyek, s már nem is tudja, hogyan kecmeregjen ki a mellére nehezedő súlyok alól. A rendezői munka nehézsége abban rejlik, hogy ezt a szakmát csak sok-sok előadás rendezése során sajátíthatja el az ember, de már az első munkája után végletes ítéletet mondhatnak róla, méghozzá nem is gonoszságból, hanem csak úgy, élve a minden más mesterségre érvényes "joggal". Előfordulhat, hogy egy kisfiú zseniálisan hegedül és nagy sikerrel lép föl. Egy ifjú ember kitűnő képet festhet vagy verset írhat. De egy előadást csak érett fejjel lehet megrendezni. Mert e mesterség alapvető feltétele az, hogy a rendező elfogadtassa az emberekkel, hogy alárendeljék magukat az ő művészi "énjének", s véleményem szerint ez a világ legbonyolultabb feladata. A rendezőnek rá kell vennie a társulat tagjait, hogy alávessék magukat a csapatmunkának, úgy kell átadnia nekik érzelmeinek minden finom rezdülését, látásmódjának minden árnyalatát, hogy higgyenek mindezekben és lelkileg azonosuljanak vele - ez a munka semmi máshoz nem hasonlítható, s csak egy sokat tapasztalt ember képes rá. Hogyan birkózzék meg feladatával a kezdő rendező, ha az első előadás színpadra állítása során a színészek, akik sokkal tapasztaltabbak nála, egyszerűen "fejre állítják"? Ott a főrendező, akit szintén nem mindig becsülnek túl sokra, ott a rendező, akit még kevesebbre tartanak, és akkor jössz te, a tanítvány, a friss diplomás kezdő, a tudatlan, siker nem lesz, csak a fölösleges munka, a szereposztás nem elsőrangú — és működésbe lép a húsdaráló. Akad ugyan néhány fiatal rendező, aki már a kezdet kezdetén rátermettnek mutatkozik, jól szervez, rendet tart, a színészek követik utasításait, ám ez a szokatlan szemfülesség nem mindig a tehetség jele - sőt éppen ellenkezőleg: gyakran előfordul, hogy a kezdő rendező tehetsége ijesztő sutasággal társul, az úgynevezett rátermettség viszont az évek során sekélyes iparosmunkába torkollik, az ügyes kezdőből olyan rendező lesz, akitől félnek a munkatársai, s aki energikus ember lévén, még a legképtelenebb sületlenségeket is bele tudja verni a színészek fejébe. A tehetséges rendező akaratereje is kifejlődik előbb-utóbb, de ez a folyamat szenvedések, keserű csalódások, kétségbeesett időszakok során át megy vége. 32