Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
a közönség elé, és e jelszó ürügyén egy évig is eldolgozgatnak egy előadáson, az pedig úgy elfonnyad közben, mint az őszi levél; az ilyen rendezőt mindenki unja, és unatkozik ő maga is. Szerintem az a legjobb, ha a rendező könnyedén, erőfeszítés nélkül dolgozik; ha valami nem sikerült, mit lehet tenni, az ember a füle mögé teszi a kudarcot és halad tovább előre. Kell, hogy a rendezőnek beleférjen az idejébe Shakespeare és Csehov, Osztrovszkij és Tolsztoj, meg sok új, egymástól különböző színdarab rendezése. Beleférjenek az idejébe - ezek nagyon fontos szavak. Azt mondják, hogy vidéken gyorsan dolgoznak, de ott sajnos más szempontok miatt. A gyümölcsöző gyors tempóhoz termékenyítő művészi környezetre van szükség, a rendezőnek lehetőséget kell kapnia az összehasonlító elemzésre stb. stb. Végül pedig nagy nézőtáborra van szükség, amelyet érdekel, hogyan fejlődik a színház. Ha e feltételek hiányoznak, a rendezőt elgyötri, kifacsarja, ha sok darabot rendez. Számos városban azonban megfelelőek a művészi feltételek, s itt egyszerűen érthetetlen, miért nem dolgozik többet a rendező. Nem tudjuk jól beosztani az időnket, hiábavalóságokra pazaroljuk perceinket, pedig a termékeny, jól haladó próba bevilágítja egész napunkat. Termékenységen persze nemcsak az ügybuzgalmat értem, hanem inkább a művészi ihletettséget. A Kis Színházat valaha második egyetemnek hívták — és ha a próba nem jelent egyetemet a művészeknek, akkor a színház se válhat második egyetemmé, de még harmadikká sem, hanem csupán az olyan járókelők menedékhelye lesz, akiknek aznap nincs hová menniük. Komoly, olvasott ember nem lép be az effajta színházba, unalmas és kellemetlen ott ülnie, mint ahogy egy jó hallású ember viszolyog a hamis énekhangtól. Mire való azért elmenni otthonról, hogy hamis éneklést halljunk, amikor az embernek kéznél van a magnetofonja vagy egy kitűnő hanglemez? Mire való elmenni és megnézni, hogyan "eszik-iszik, szeret, jár-kel és öltözködik" a színpadon néhány papírmasé figura? Méghozzá olyankor, amikor az ember kifáradt a napi munkájában, és egyszerűen kezébe vehet egy jó könyvet és lefekhet pihenni. 27
