Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)

Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező

magam részéről már rég nem haragszom a színészekre, mert ez épp olyan, mintha a tükörre haragudnék. Jaj, milyen kifejezéstelen a szemem ebben a tükörben, jaj, milyen ostobán izgulok... Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko színpadra állította Csehov valamennyi müvét és Gorkij számos színdarabját, rendeztek Maeterlincket, Ibsent, Hauptmannt, Dosztojevszkijt,Tolsztojt. Moszkvin eljátszotta Fjodor cárt és Mocsalkát, Jepihodovot és F egy a Protaszovot.

Mi pedig milyen művekkel traktáljuk tanítványainkat? . . .

Nem szívesen sorolnám fel azoknak a színészeknek nevét, akikről tíz évvel ezelőtt úgy gondoltuk, hogy ők lesznek a jövő Hmelevjei vagy Moszkvinjai, és akik napjainkban valóban híressé váltak — meglehet, híresebbé, mint annak idején nagy elődeik. De ez elsősorban a tömegkommunikációs eszközök érdeme.

Fejezzük ki más szavakkal Sztanyiszlavszkij mondását: "Nincsenek rossz színészek — csupán csapnivaló színházi körülmények."

Egyetlen év alatt két filmet (igaz, tévéfilmet) és három színdarabot (Háztűznéző, Szerelvény a hátországban, Cseresznyéskert) rendeztem. Vannak, akik dicsérik fürgeségemet, mások szidnak miatta. Én azonban azt hiszem, hogy épp ez a munkatempó a megfelelő. A rendezők — bár gyakran tőlük független okok miatt — rendszerint túl keveset dolgoznak, sőt tétlenkednek. Egyetlenegy előadást rendeznek évente vagy épp kétévente, utána látszatra a következő munkájukra készülnek, valójában azonban egyik cigarettát a másik után szívják, fecsegnek a művészetről, vendégségbe járnak, jóízűen pletykálkodnak saját és mások színészeiről, látszatra új darabot keresnek, pedig csak a napot lopják. Néha ugyan valóban csöndben várniuk kell a sorukra, minthogy a színházban évente kevés színdarabot mutatnak be, rendező pedig sok van. De még azok sem igen tülekszenek, akiket mindig tárt kapuk várnak, ha új darabot akarnak rendezni. Mire jó a nagy sietség?

Nem tagadom, hogy e tárgykörben eltérnek egymástól a nézetek, de mégiscsak az a jó, ha az ember egy új elképzelését apránként dolgozza ki, miközben még az előző rendezésén dolgozik — így sok időt takaríthat meg.

Mert az idő szalad, sőt száguld, és dolgozni kell!

Azt mondják, szégyen, ha az ember kiér leletlen előadást bocsájt 26