Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
maradnak el nagy elődeik mögött. A különbség nem a maiak szerényebb képességeiből adódik, hanem a körülményekből, amelyek között ezek a színészek játszottak. De hát milyenek voltak a körülmények? Ha átmegyek a Művész Színház hátsó udvarán, amely a főépület és a műhelyek között fekszik, néha elképzelem, hogy valaha itt járt át Nyemirovics-Dancsenko is, akit én szemtől szemben soha nem láttam, de akiről én, Nyemirovics-Dancsenko korántsem egyenes utódja, oly sokat tudok. Úgy ismerem, mintha a többiekkel együtt én is vele dolgoztam volna, ismerem fennmaradt rendezéseiből (amelyeket ma már nemigen játszanak), ismerem könyvekből és hallottam mesélni róla. Ismerem számtalan legendából. De ez valaha eleven valóság volt, ez az ember valaha próbált a színészekkel, mégpedig egy bizonyos módon és nem másként, óriási művészi hitele volt, színészei tanítványaivá lettek, magukba szívták szellemének gazdagságát, tapasztalatait, bátorságát, a szakma és a művészet ismeretét. Magukba szívták egyéniségét, és a tanítójukkal való érintkezés, a vele való közös próbamunka eredményképp színésszé váltak. Nem mindenkinek adatott meg az a szerencse, hogy tanítvány lehessen. Sokan nem tudják, mekkora szerencse ez, s arra törekszenek, hogy minél előbb kiszabaduljanak tanítványi mivoltukból, mert úgy érzik magukat e helyzetben, mintha éles kard függne a fejük fölött. Pedig a Művész Színház tagjainak éppen azok voltak a legjobb évei, mikor mestereik még éltek, s amikor azok halála után eljött a függetlenség, sorsuk kevésbé alakult szerencsésen, mint annak előtte. A művész csak akkor tud dolgozni, ha van egy bálványképe, e bálványnak persze valódinak, nem pedig hamisnak kell lennie, de ott, a Művész Színházban valódi bálványok voltak, ez tehetségeket hozott felszínre, tartalmasabbá tette művészi egyéniségüket, sűrítette adottságaikat. Ki tudja, mi lett volna Moszkvinból Nyemirovics-Dancsenko nélkül, aki egy életen át tanította őt? S a tehetséges, de eléggé szertelen fiatalember azzá a Moszkvinná lett, akit ismerünk. A modern színháznak jellemző vonása, hogy nagy rendező nélkül nem születik nagy színész. Önök azt mondják: vannak kivételek. De a kivételek, mint köztudott, csak erősítik a szabályt. S ha a színészeid nem eléggé kiválóak, akkor magadra vess. Ezért a 25
