Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)

Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező

verekedést kezdjen. De Rodrigo nem tudja, hogy pillanatnyilag Cassio a kiszemelt áldozat, magyarázatot kell adni, hogy Rodrigo is megértse, miért. Ám Jago ezt ismét nem csupán azért teszi, hogy meggyőzze Rodrigót, hanem azért is, hogy önmagát is megfelelő hangulatba hozza. Ennek a nagymonológnak alapgondolata, hogy az élet természetes törvénye szerint Desdemona nemsokára kiábrándul Othellóból és beleszeret Cassióba. Jago elgondolása oly meggyőző, hogy Rodrigo távozása után maga is meglepődik rajta, s ő maga is elhiszi, amit kiagyalt. És végül amikor az ittas Cassiót az utcai összetűzése után leváltják, Jago dúdolva nézi a napfelkeltét. Vidám és eredményes éjszaka volt ez az ő számára.

A Moszkvai Akadémai Művész Színháztól meghívást kaptam egy előadás rendezésére! Attól a színháztól, amely — miért, miért nem — hol formalistának, hol pedig dekadensnek tartott engem. És lám, kiderült, hogy ragyogóan megértjük egymást. Közös a nyelvünk a színészekkel, sőt néha nekem kell őket Sztanyiszlavszkijra emlékeztetnem. Igaz, hogy nem a színház alapítóinak nemzedékével dolgoztam, akiknek fölösleges lett volna Sztanyiszlavszkijról beszélni, inkább az utódok utódaival, ezek az utódok pedig épp olyanok voltak, mint akik a Tagankán vagy a Malaja Bronnaján dolgoznak, szinte szakasztott olyanok; és a Taganka meg a Malaja Bronnaja színészeihez hasonlóan gyakran semmit se tudtak dédapáikról és dédanyáikról.

Lehet, hogy én gyakrabban képzeltem magam elé, mint ők, hogy valamikor itt, ezen a színpadon egyszerre több olyan nagy színész is szerepelt, mint Kacsalov. Ó, micsoda színház volt ez akkor! Kacsalovnak rendkívül intelligens arca volt, a mai színészek arca egyszerűbb. És talán nincsenek is ilyen nagy tehetségek. Amint Dorn mondja a Sirályban: "Igaz, most kevés a ragyogó tehetség, de az átlagszínvonal nagyot emelkedett."

Dorn ugyan a maga korának színházára mondta ezt, de meglehet, hogy minden korban úgy vélik, a régi idők színháza jobb volt a mainál.

Nem, valószínűleg nem a színház, inkább a feladatok változnak, s velük együtt változik a színészi alkat is. Ez ellen nincs mit tenni. A magam részéről, bár gyakran gondoltam Kacsalovra, nem kevésbé volt érdekes Jevsztignyejevvel, Nyevinnijjel és Koroskóval dolgozni. Sőt néha arra gondoltam, hogy tehetség dolgában nem 24