Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)

Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező

Sztanyiszlavszkij például így írja le Brabantio monológját, amelyet Othellóhoz intéz első utcai találkozásuk alkalmával:

"A következőt tanácsolom a színésznek: ez erőteljes monológ, és mint köztudott, az erőteljes monológ arra készteti a színészt, hogy több temperamentumot és erőt adjon bele, mint amennyi telik tőle. Ebből ered az akaratlan ficam a cselekvés helyes vonalától a mesterkélt szenvedély helytelen vonaláig. E hibát elkerülendő, igen világos és hatékony feladatnak kell előttünk állnia. De mi ez a feladat? Brabantio őszintén hisz abban, hogy ez a szörnyeteg csakis varázslattal bírhatta rá a fiatal leányt a szökésre. Ez a legfőbb érve. Ezért nem egyszerűen dühös és felháborodott (ami a megjátszott szenvedélyhez vezet), hanem hevesen bizonygatja a jelenlevőknek, hogy Othello varázsló. S minél meggyőzőbben és jobban sorakoztatja föl a színész bizonyítékait, annál jobban felizzik a monológja."

A mai előadás rendezője csak akkor tudja igazában értékelni ezeket az "egyszerű kis" tanácsokat, ha igen jól ismeri a darabot, és már jó néhány próba áll mögötte.

Ám az ember ma, oly sok évvel azután, hogy Sztanyiszlavszkij megírta ezt a rendezői tervet a Művész Színház számára, arra törekedvén, hogy egyet s mást újra átgondoljon és átérezzen a színdarab azonos szituációjában, sok mindent megváltoztat. Kezdem a formai megoldásokkal. Az én előadásomban nem szerepel a tömeg, amelyhez Brabantio a szavait idézi. Sztanyiszlavszkij rendezői tervében nagy tömegjelenetet dolgoz ki. Ezt írja: "Minden résztvevő kérdezze meg önmagától: mit tennék, ha valóban elhinném, hogy Othello varázsló, a varázslókat pedig el kell taposni, mint a férget, vagy máglyára kell vetni őket!"

De manapság hiányzik ez a tömegjelenet, és nem csupán azért, mert senki nem akar tömegjelenetben részt venni.

Még az a színész is odajön az emberhez, akinek szerepénél fogva részt kellene vennie benne, és mondjuk korára hivatkozva kéri, hogy ne alázzuk meg. Te pedig engedsz a kísértésnek. A fiatal színész pedig nem kér, nem harcol, de jobb lenne, ha kérne, mert "dobni" fogja a jelenetet. A fegyelmet egyébként helyre lehet állítani, ha az ember súlyt helyez rá, de a dolog lényege nem csupán ebben rejlik. A lényeg az, hogy a tömegjeleneteket ma szkeptikusan fogadják a színészek. Könnyen lehet, hogy nincs igazuk, de maga a szkepszis — ténykérdés. Képzeljék el.

19