Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
nek nagy hangon. Százszor megmagyaráztam, hogy ez színház, és fönt hétszáz ember ül. . . A földszinti bejáratnál két jegyszedőnő, aki programot árult, zajosan számolta az aprópénzt. A négy óra leforgása alatt eszelősként rohangáltam egyik helyről a másikra, és azt hiszem, éppúgy elfáradtam, mint a színpadon szereplő színészek, noha ismeretes, hogy a Rómeó és Júlia menynyire előveszi őket. Később, az előadás befejezése után kiszámítottam gondolatban, mikor kerül színre legközelebb, és hány napom van, míg kifújhatom magam. A Lenini Komszomol Színházban nap nap után ilyen pokoli "feketemunkát" végzek. Ott nagy vaslépcsők vezetnek a színpadra, mindenki csapkodja őket, én pedig ügyeltem. El sem tudtam képzelni, hogy az előadás rendben megy végbe nélkülem. De később más színházban dolgoztam, az ajtókra pedig - legalábbis az általam rendezett darab előadásain — immár senki sem ügyelt. Az előadás mégis lement. Az volt az első gondolatom, hogy nem kell Lermontov összes művét előszednem, csupán Pecsorin naplójának egyetlen oldalát. Megérkezett Pjatyigorszkba, magába bolondította Maryt, de ezzel párhuzamosan Verával is folytatta regényét, pisztolypárbajt vívott Grusnyickijjel és megölte. Don Jüanhoz hasonlóan Pecsorint is sokan romantikus figurának tartják. Ha ez valóban így van, akkor én a magam részéről nem értem Lermontov regényét. Véleményem szerint Pecsorin tragikus figura, hiszen ez a huszonöt éves fiatalember oly kegyetlen, hogy nem indítják meg sem a nők szenvedései, sem barátjának gyötrelmei. Szüntelenül bánatos és ingerült. Miért ölte meg Grusnyickijt? Azért, mert az kinevette? De hiszen ő maga is kinevet mindenkit. De hogy valaki őrajta nevessen! Azt már nem! És megölte. Verát régóta kínozza, de Maryt most kezdi gyötörni. Igaz, hogy miután párbajban megölt valakit, sírva fakadt. És Verához rohant. De elkésett. A végén mégis felcsillan a remény, hogy érző emberré válik. Nem mondható, hogy nem vágyik meleg érzésekre, de önmagában nem lel rá. Kegyetlen és gunyoros. Egyébként bűne elkövetése 124
