Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
Jago minden mondata logikus, de ő maga nem tulajdonít különös jelentőséget ennek. A bajkeverés a szívügye. A logikát pedig arra használja föl, hogy érzéseit és eszét összehangolja. Rosszul érzi magát, hogy ilyen szánalmas szerepet tölt be a világon; rosszul érzi magát, mert felesége elhagyhatja, rosszul érzi magát, amiért Desdemona Othellóhoz tartozik, s mert nem őt nevezték ki hadnagynak, hanem Cassiót. Amikor jár-kel és kitervel valamit, nem csupán érdekesnek kell lennie, hanem mélyen érthetőnek is. És bizonyos értelemben (ó, borzalom!) még együtt is érezhetünk vele. Az együttérzés nem azonos a helyesléssel. De ha hiányzik belőlünk az együttérzés, akkor helytelenítésünk sem bontakozhat ki igazából. És vajon a helytelenítés itt a fő dolog? A lényeg az, hogy megértsük, sőt ez kívánatos is — s hogy megrendüljünk annak a jelenségnek megértésétől, amelynek Jago a neve. Néhány dolgot szinte kora gyerekkorunktól kezdve elfogadunk. Például azt, hogy Shakespeare zseni. Még ha nem tetszik is valamelyik darabja, az ember önmagát okolja, önmagát tartja hibásnak, nem Shakespeare-t, hiszen róla már réges-rég megmondták, hogy zseni. Egyébként Shakespeare-re vonatkozólag sem volt mindenkinek egyforma a véleménye. Hogy kortársairól ne is beszéljünk. Föltehetőleg sokan voltak, akik szívesen esküdtek bárki másra, csak épp Shakespeare-re nem. De később Shakespeare ellenfelei közül talán már csak egyedül Tolsztoj maradt meg. Persze föltehetőleg Tolsztojnak is megvoltak a maga indokai. A maga hite, a maga nézetrendszere. Mindezt csak azért mondom, mert mindazoknak, akik valamit elolvastak, megnéztek, meghallgattak, rendszerint megvannak a maguk vonzalmai, a maguk igazságai, a maguk bálványai. És a maguk törvényei. Például: a pszichologizáló művészetben a belső cselekmény a fontos. Vajon ez nem pompás igazság? Ámde sok színész és rendező, bár tudja ezt az igazságot, és hisz benne, művészi munkájában késő öregségéig sem valósítja meg. Van valami a természetünkben, ami még abban is megakadályoz, hogy saját életünkké formáljuk azokat az igazságokat, amelyeket magunk is elfogadunk. Tudni kell dolgozni a színésszel — mondják a színházi főiskola hallgatóinak a pedagógusok. De gyakran 101
