Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
ők maguk sem tudnak a színésszel dolgozni, csupán azt tudják, hogy ez nélkülözhetetlen. És hallgatóik éppoly felkészületlenek a főiskola elvégzése után, mint ők maguk. Az igazság befogadásához természetesen nemcsak észbeli, hanem, hogy úgy mondjam, biológiai fogékonyságra is szükség van. Nem tudom, hogy vélekedik erről a tudomány. De bármiként vélekedik is, én úgy gondolom, hogy ez a biológiai fogékonyság létezik. Mégis kevésbé fontos, mint más egyebek, amelyeket tudatos vagy akár csak félig-meddig tudatos folyamat során maga az ember hoz létre. Meglehet, hogy A. P. Csehov fivérét tehetségesebbnek tartották, mint őt magát. Egyikükhöz mindenesetre nagy reményeket fűztek. De mekkora különbség van közte és Csehov között! Vajon azokról az igazságokról, amelyekről Csehov a fivérének írt, nem tudtak-e mindketten? De egyikük magába fogadta ezeket az igazságokat, megváltozott általuk, másikuk viszont nem volt hajlandó tudomásul venni őket. Vajon mi ez: biológia, tudat vagy félig öntudatlan ösztön? Természetesen tudat, akarat, összpontosítás ezekre az igazságokra, amelyek drágák az embernek, és amelyek hatására alakítja önmagát. Igen, átformálja önmagát, méghozzá nap nap után. Csehov apránként irtotta ki önmagából a rabszolgatermészetet, s van, akinek apránként kell kiszorítani magából a dilettantizmust, a betűrágó szellemet, a tudatlanságot és végül ugyanezt a régi rabszolga-természetet. De a legtöbb ember, s köztük a rendező is, rengeteg külső akadályba ütközik, s már nem is futja az idejéből, hogy belső gátjairól gondolkozzék. Illetve elgondolkozni még csak elgondolkozik, de nem összpontosítja rájuk figyelmét. Ahol pedig nincs összpontosítás, ott nem lehet szó átformálásról sem. így él, éldegél a színész és a rendező, s bár tudják, hogy 2x2 = 4, mégsem tudnak számolni. Tudják, hogy létezik olyan fogalom, mint a művészi etika, ennek ellenére mégis durvák, erőszakosak az életben és a munkában. Tudják, hogy nem szabad ripacskodni, hanem hősük életét kell élniük a színpadon, ennek ellenére halálukig ripacskodnak. Mert más dolog tudni valamit, és megint más, ha az, amit tudunk, vérünkké válik. "Lenni vagy nem lenni — mint Hamlet mondta —, ez itt a kérdés." 102
