Kott, Jan: Színház az egész világ… - Korszerű színház 101. (Budapest, 1968)
III. Találkozások
MARCEAU AVAGY A VILÁG 'TlSREMTfeRlü Marceau a levegő súlyát viszi a színpadra. Az üres színpadon kell világot teremteni. Kezdetben van a pantomim fizikája. A világ az első mozdulattól kezdve anyag. Kezdetben van csupán a nehézségi erő. Egy ember felfelé megy a lépcsőn. Legpontosabb pantomimr-változata az az ember lenne, aki felfelé megy a lépcsőn. Marceau megteremti a lépcsőt, rátámaszkodik a lépcső láthatatlan korlátjára. Ebben a legegyszerűbb pantomimban benne van a műfaj stilisztikája. A gesztus nem lehet-pontos, mert a lépcső nem igazi; ez a gesztus - rövidítés és általánosítás, metafora és elipszis lehet csak. A pantomim nem utánozza a lépcsőn járó embert, a világ minden lépcsője benne van. A világ testiségének és a mozgás anyagiságának pantomimja. Az ember a szélben menetel; a szél taszítja, leteperi..Marceau materializélja a levegőt és a szelet, sűríti és erősiti. A kötéltáncosok, zsonglőrök és akrobaták művészete az anyagi világ megsemmisitésén alapul, legyőzik a nehézségi erőt. Marceau láthatatlan súlyokat emelget, nem létező tányérokkal zsonglőrködik. Vissza kell adnia a tárgyak anyagiságát, újra teremti a nehézségi erőt. A fizikai cselekvések pantomimja csak a levegőben létezik; sűrített levegőben. A láthatatlan kötél ott feszül a cirkusz kupolája alatt. Marceau könnyedén felemeli a lábát, rálép a kötélre, átteszi a testsúlyát. Egész idő alatt a földön áll. A levegő lezuhant, szakadékká változott. Alatta. A fizika után a pantomim költészete kezdődik. A kupola boltivei alatt a kötéléi ott áll, megkínzott arccal, a clown. Fél. Nevetni kell. Mosolyog. Az eddig mozdulatlan arc játszani kezd, A mulatságosan borzas semöl-95
