Kott, Jan: Színház az egész világ… - Korszerű színház 101. (Budapest, 1968)

Balogh Géza: Bevezető

Jellemzően tükrözi Zott nézeteinek korlátáit, eros szubjektivitását 1967 októberében, a firenzei színházi konferencián megtartott hozzászólása.Ebben lényegében az itt közölt Írások egynémelyükében is megtalálható tételeit ismétli és foglalja össze. Szembeszáll minden elavult nézettel, amely a klasszikusokat minden áron "korhűen" akarja tolmácsolni, vagyis kizárólag az iró korát tartja szem előtt, A színpadon nem létezik "valósághű" kosztüm és környezet, mert minden ilyen vállalkozásnak szembe kell néznie az elkerülhetetlen anakronizmussal: a színpadi ábrázolás anyaga, a színház első szánni kifejezőeszköze, a színész teste minden esetben csakis a jelenkort idézi. A Színésznek éppen ezért - mivel mást nem is tud tenni - a mi korunk hevességét és a mi deformált Ságunkat kell ábrázolnia, A szinész hús-vér jelenléte - "the contemporary blood and flesh" - kiforgatja és megszünteti a klasszikusok és a jeleikor Írói közt lévő fiktiv határokat.

Bészben ebből a nézetből következik annak felismerése is, hogy korunkban eltűnnek és egymásba olvadnak az Írók közötti nemzetiségi határck, egyetemes színházak születnek. Mint ahogy egymásba olvad hitelesség és véletlen, klasszicizmus és commedia deli*arte, rituális Szertartás és verizmus, a szemfényvesztőktől megszabadított konvenció és Brecht korszakalkotó életműve.

Zott a "tisztátalan" színház hive, mert - úgymond - korunk is tisztátalan, mint a világvárosok szennyezett levegője, tisztátalanok a . vágyaink és mindennél inkább a lelkiismeretünk. Azt kívánja a. modern rendezőtől, hogy a klaszszikusokkal is korunk.szorongásait és rossz leikiiameretét ábrázolja. Mert enélkül - úgy véli-