Kott, Jan: Színház az egész világ… - Korszerű színház 101. (Budapest, 1968)

Balogh Géza: Bevezető

meghalnak a klasszikusok. Ez adja kizárólagos létjogosultságukat. így történhet meg,hogy például egy, a XX. Kongresszus utáni szovjet Macbeth-eiőadasban a saemélyi kultusz mechanizmusának ábrázolását látja.

Ezek a nézetek viharos ellenkezést váltottak ki Firenzében. A legimponálóbb, leghatásosabb és - nem utolsósorban - legszínvonalasabb vitapartner - néhány francia marxista teoretikus, Dort, Copfermann és mások mellett - kétségtelenül a mai francia színházművészet egyik legkiválóbb rendezője^ Eoger Planchon volt. Mindenekelőtt ezt a "történelmietlen" szemléletet kifogásolta Kott nézeteiben. Planchon egyetért azzal,hogy a mai színész teste mindenekelőtt a mi korunk jellemvonásait, gesztusait, érzelmeit, indulatait hordozza. De Planchon - és mindenekelőtt ezért kell a vitában az ő oldalára állnunk - n-nellaktivitást követel a színháztól, nála a színház társadalmi funkciója az elsődleges. A társadalmi és osztálykonfliktusok lene^telenitését látja a klasszikusokban, ezt az objektív, aktuális valóságot kell a színháznak tükröznie.Ezért keresi "a törvényszerű feszültséget ez adott pillanatban, amikor mai hangsúlyok által uj életre kel a klasszikus."

Jan Kott Írásai tehát nem prcolémátlan olvasmányok. írójuk imponáló, fölényes tudása, eredeti és hatásos koncepciója és nem utolsósorban szellemes, paradoxonokkal teli, fordulatos stílusa könnyen az egyoldalú nézetek egyértelmű elfogadására késztethetik az olvasót. Pedig éppen, alapossága, magas színvonala és hatása kívánja meg, hogy mindenekelőtt vitatkozzunk vele.Kott neve az utóbbi években fogalommá, talán azt is mondhatnánk: mítosszá vált az európai szikhezí életei