Kott, Jan: Színház az egész világ… - Korszerű színház 101. (Budapest, 1968)

II. Tragédiák és kortársak

BBECHT, AYAGï A SZUffliZ

homnicki az első Jelenetben a korláton üldögél. Nagyon elcsigázott. Olyan, mint egy léggömb, amelyikből kiengedték a levegőt. Megfordul, kicsi, észrevétlen, puhány, Arca háromszögletű, púderezett, nevetséges, szemöldöke borzas. Ismerem ezt az arcot. Ez a clown arca. Szája egy piros vonal, szeme villog. A jellemrajz tévedhetetlen és nem véletlen. Ez Marcel Marceau maszkja. És kezdetben csak egy sarokba szorított bolond, csupa védekezés, munkanélküli bajazzo. De bajazzo mozgatni tudja a kezeit meg a lábait, ha rángatják a zsinórokat. Az üres léggömb lassan megtöltődik levegővel. Arturo Ui veszettül rángatódzik, tajtékzik. Mozdulatai egyszerre mechanikusakká, szögletesekké, bolondakká válnak. Csakhogy a bolondban van kitartás. Körülötte hosszú köpenyes ficsurok, revolverrel a zsebükben. A bolondot felbérelték és a gyilkosokat is felbérelték.

Lomnicki még mindig magányosan áll középen. Mintha ott se lenne. Mintha mechanikus játékszer volna csupán. De a bajazzo egyszercsak tudomásul veszi, hogy félnek tőle. Hogy rángatóázása rémületet kelt. Hogy valaki} hogy uralkodhat} hogy uralkodik. Uralkodik, mert a bohóckodás elbűvölő. Bajazzo tanulja a gesztusokat, mert elhiszi, hogy a bolondéria valóság lett. Bajazzo egy színészt hivat. A bérgyilkosok, fotelokban terpeszkedve, segédkezni fognak a nagy majomkodásban. Mert ez a majomkodás nem érdektelen. Az öreg színész nagy Shakespeare-szerepekre tanítja Arturo.Uit. Marcus Antonius szónokol a meggyilkolt Caesar teteme fölött. A bérgyilkosok továbbra is a fotelekben terpeszkednek.

Shakespeare a legócskább kiadásban egyszerre a "parteitag"-ok modem színházává lesz.

71