Kott, Jan: Színház az egész világ… - Korszerű színház 101. (Budapest, 1968)

I. Színház és irodalom

felejtik el, hogy ez a mulatság a mai nézőknek szól és egyben a legigazibb és legkorszerűbb színház.Kincs ebben az előadásban semmi stilizáció és semmiféle szertartás rekonstruálása. Az előadás autentikus, mint ahogy autentikus a gyerekek nevetése Krisztus urunk és Lucifer viadalánál. Tiszta az öröm ebben az előadásban.

Majdnem kilenc évvel ezelőtt a milánói Piccolo Teatro sok európai országban járt a feledhetetlen Arlecchino, avagy Két úr szolgá.iával. Emlékszem még ennek az előadásnak a materiális, nagyon fizikai örömére. A tiszta szinház felfedezésének ritka pillanata volt ez, a képzelet szárnyalása. Hasonló elvek alapján mutatta be a varsói Nemzeti Szinház a IYI. századvégi czfstochpwai szerzetes által Írott, vagy inkább összeállított, korábbi anyagokból szerkesztett lengyel népi misztériumot, a Legenda a dicsőséges feltámadásról-t.

A Két ur szolgája, mint ismeretes, három különféle rendezésben szerepelt a milánói szinház műsorán. Az első az esztétikus stilizálás összes motívumainak alkalmazására épült} a második az egykori deli’arte gondos és hű történelmi rekonstruciója. A harmadik, amelyet Párizsban és Varsóban láthattunk, egy korszerű reláció, vélemény Goldoniról, a vígjáték szövegéről és a XVIII. századi olasz komédiásokról. A modern rendező és a modern színészek egyszerre állítják elénk a régi színpadi szöveget és a mi viszonyunkat ehhez a régi szöveghez. Tudásukat,, elragadtatottsagukat, gyengéds égüket.

Kazimierz Dejmek, az előadás megteremtője és rendezője, valamint Andrzej Stopka, a színpadkép) tervezője ugyanezzel a módszerrel korszerűsítették, vagy inkább, mivel a szó megtévesztő,Így mutatták be nekünk wilkowicei Mikoïaj naiv húsvéti misztériumát és a lengyel plebejus színház XVII. századi közjátékalt. Kern kacsintgattak a közönségre és nem kérkedtek az egyszerűséggel és a naiv— Sággal. Mulattak a szöveg naivitásain, anakronizmusán, epikusságán; a régi szavak jófajta asszociációin: "Krisztus Követőin" /partisans/, "kereszttel megpecsételt piros zászló", örültek á középkori rimek szép díszítéseinek, az utolsó szótagok megismételt magánhangzóinak, a váratlan durvaságoknak és a gyengéd költöiségnek.

28