Kott, Jan: Színház az egész világ… - Korszerű színház 101. (Budapest, 1968)

I. Színház és irodalom

rizsi előadását, de elég jól ismerem, a korábbi Genet-elő adás ok történetét. Minden bizonnyal nem hatottak azzal a teljességgel, amelyet az iró biztosit és a szöveg magában foglal.Jellemző, hogy a Genet hatására újra olvasott Artaud, alighogy elolvastuk,jelentős változásokat hozott a színházi látásmódban. Az ilyen esetekben igen gyakran szoktuk a "divat" kifejezést használni, pedig Artaud nagyobb név annál, hogy puszta divatnak tekintsük. .Olyan valakinek látjuk, aki döntő hatással volt a színház sorsára.

A kötelezettségek harmadik csoportja a színház önmagával szembeni kötelezettsége. Mit értünk ezen? A színháznak az elmúlt korszakokban, és feltehetően mindenkor megvolt és meglesz a lehetősége, hogy - Jacob meghatározása szerint - a "laboratoire central "funkcióját betöltse. A színház mint szinkretikus, szintetikus művészet, olyan művésziét, amely a színpadon és a nézőtéren,a politikában és a szokásokban, a filozófiában és a képzőművészetben bontakozik ki - egy uj művészet, újfajta érzékelés és uj világnézet láboratóriumává válhat. Éppen úgy, ahogy az ingoresszionisták idejében az újfajta érzékelés laboratóriumát a festészet jeléntette, valamivel korábban - és valamivel később, az első világháború előtt és pián - pedig a költészet volt az újfajta érzékelés láboratóriuma .

A színház bizonyos technikai ismereteket és adrámairás,a színészet és a szcenika terén bizonyos művészi anyagkészletet biztosit a társmüvészetek egynémelyükének /film, televízió/. Az a sajátosan kellemes és kellemetlen érzés, amit - hála konkrétságénak és megismételhetetlenaégének - a színházban érzünk, az a kellemetlen és kellemes érzés, amelyet a film vagy a televízió nézése közben sohasem élünk át, meghatározza a színház helyét a jelenkori kultT*rában. A színház, amely képpel, jelzésrendszerrel, vagy parabolával dolgozik, úgy látszik, nagyon pontosan körvonalazott szerepet hivatott betölteni a jelenkori kultúra nagy változásaiban, amelyben a kép és a jelzés szerepe összehasonlíthatatlanul nagyobb lesz mint a leírt szóé, nagyobb; mint az elmúlt négy évszázad során bármikor. A szinbáz ismét meghatározott jelzésrendszer, meghatározott képrendszer, amelyen keresztül korunk nyugtalansága,érzékenysége, világfelfogása jut kifejezésre, éppoly értelemben,

2á