Kott, Jan: Színház az egész világ… - Korszerű színház 101. (Budapest, 1968)

I. Színház és irodalom

ben képtelenek vagyunk eljátszani. Ennek egyik oka- nem csupán .a stilizált szinház, a stiluskisérletek, a commedia dell’artéból származó általános érvényű eredmények, nem is csupán a realista, Fredro mellett nélkülözhetetlen színház -, de a legegyszerűbb verista stílusjegyek elpusztulása is. Ha elgondoljuk, hogy a "la belle époque" mennyire bűvöletében tartja ma a nyugati színházat, hogy etilussá válik abban az értelemben, mint az összes, korábbi stilus, akkor az a tény, hogy mi, akik a szecesszió megnyilatkozásaival minden krakkói utcában találkozhatunk, nem. várgyünk képesek Zapolskát saját korán keresztül láttatni. Ez szegénységi bizonyítvány ránk nézve. Természetesen, mert úgy akarjuk játszani Zapolskát, ahogy Mrozeket, vagy ahogy Broszkiewiczet,vagy mint a kapitalizmus leleplezésének aktusát,hiszen a mai rendező csak ezeket a lehetőségeket látja az ilyen tipusu repertoárban.Igy a Dulska asszony eljátszására, úgy, hogy a szöveget teljes egészében megértettük, hogy ahnak a kornak minden jellemvonását tudomásul vesszük és megfelelő történelmi távlatból nézzük, semmi lehetőség nincsen.

Johb a helyzet színházainknak a kortársakhoz való viszonyában. Bármit tartsunk is Mrozeiről, egy dolog kétségtelen: Przybyszewski óta először sikerült lengyel drámaírónak túljutni határainkon. Przybyszewski ég Mrozek — mulatságosan hangzik, de Így van. És elég sokat jelent.ügy látszik, a lengyel drámairodalom — minden hiányosság mellett, amit el lehet róla mondani — ma általában elevenebb, mint a próza és a költészet. A két háború közötti időszakban a lengyel színház erőteljesebb volt,mint a drámairás. Nem volt egyetlen drámairó, akit León Schiller mértékével mérhetnénk. Most, úgy tűnik, megváltozott a helyzet. A lengyel dráma, összehasonlítva a lengyel költészettel, a lengyel prózairással, nagyon nagy hatósugarú. Ezenkívül az irodalomtörténész számára érdekes,> a verses drámához vezető, a dráma és a költészet összekapcsolására irányuló törekvéseket láthatunk, habár nem az eliot-i értelemben vett költészetről van szó. Drámairodalmunkban, megjelent a mélyebb értelemben vett modern költői nyelv,a nyelvi kísérletezés, a nyelvi biztonságból fakadó, formai relációkra épülő formabontás. A háború utáni első évtizedben megélénkülő lengyel lira kétségtelenül' nagyban segítette a drámairodalom fejlődését is.

22