Kott, Jan: Színház az egész világ… - Korszerű színház 101. (Budapest, 1968)

I. Színház és irodalom

ák tekintetében.. Azt lehet mondani, hogy.az elmúlt tíz év folyamán nem találkoztunk a legismertebb XVIII. századi drámák egyetlen jelentősebb színpadi megformálásával sem. Hem csupán olyan két-hérom Íróról van szó, akiket nem is lehet gyakran és jól játszani. Á probléma súlyosabb ennél, hiszen a XVIII. századi színházhoz való viszonyunk: bizonyos mértékben Moliáre-hez való viszonyunkat is meghatározza.Molière és Shakespeare tulajdonképpen lengyel klasszikusok, háziszerzők minálunk, s lengyel színház nem élhet nélkülük, sok-sok évtized kapcsolja egybe őket a lengyel kultúrával. Ha nem tudjuk játszani Zatllockit. akkor nem tudjuk játszani líoliere-t sem. Az utolsó jelentős Moliere-előadások, melyek eseménynek számítottak és igazén molílre-i stílusjegyeket mutattak, a Xódzi Hők iskolába.és később a Varsói Bon Juan volt,Bohdan Korzeniewski rendezésében. Egyetlen rendező munkásságában szép eredmény, de húsz év színházi életében - édeskevés.

Mit jelent ez? Súlyos problémákat« egy stilus pusztulását. Rendezői stílusét, játékstílusét, színházi stílusét. Tudjuk valamenynyien, hogy ha a lengyel rendezők határozott politikai mondanivalót találnak a klasszikus müvekben, ha a szinházszerüség mellett mást is találnak bennük, s ha sikerül beilleszteniük a korszerű színház irányelveinek valamelyikébe, egy-kettőre sikerül az ilyen darabokat uj életre kelteni, gyakran jobban, mint nyugati kollégáiknak. lm azokkal a szerzőkkel szemben, akiket nehéz e kettős aktualitás - a legutolsó színházi divat és a politikai eséményekszesrpontjainak megfeleltetni, fegyvertelenek a lengyel színházak. Fegyvertelenek az előadás stílusát illetően.Arról lehet vitatkozni, mennyire volt meglepő vagy meghökkentő a Comédie Française utolsó varsói fellépése, és mennyire átlagos a Marivaux-darab, egy azonban bizonyos: a Fér.iek iskoláiéhoz hasonló előadással nem találkozhatunk színházainkban.

Az a tény, hogy nem tudunk XVIII, századi darabot játszani, azt jelenti, hogy megszakadt kapcsolatunk Moliere-rel. És e kapcsolat hiányában vagyunk kénytelenéi hallatni magunkról, hiszen ez a kapcsolat nélkülözhetetlen a színházi élet, a színházi kultúra, az újdonságokhoz való'viszonyúik alapvető ellentmondásai, a divatos áramlatok befogadása szempontjából. A külföldi látogató, aki meg19