Kott, Jan: Színház az egész világ… - Korszerű színház 101. (Budapest, 1968)

I. Színház és irodalom

A SZUEÁZ HÁROM KÖTELESSÉGE

A színháznak, véleményem szerint, háromfajta kötelezettsége vans a klasszikusokkal, a jelenkori drámairodalommal és önmagával szem-, ben.

A klasszikusokkal, elsősorban a hazai klasszikusokkal szembeni kötelezettség azt jelenti, hogy játsszák, hogy megértik és hogy a klasszikusok jelentős része fontossá vált színházi életünk, majd színházon kívüli életünk számára is. Ha ebből a szempontból nézzük meg, mit tettek színházaink e kötelezettség teljesítése érdekében, megállapíthatjuk, hogy ma mindenekelőtt az ólengyel klaszszikusok területén végzik a legtöbbet. Tulajdonképpen a háború befejezése óta először, vagy még inkább Leon Schiller működése óta először jelent meg ólengyel dráma lengyel színpadon és ismerte meg azt Európa. Mindenekelőtt Kazimlerz Dejmek két produkciójára gondolok, Wilkowieci Mikoíaj Legenda a dicsőséges feltámadásról- jéra és Hej József életé-re. A kritikusok nem egyszer megállapították már, mely forrásokból merített Dejmek. Valószínűleg szerepet játszottak bizonyos szopka*-hagyományok,a groteszk játék lehetőségeinek felismerése, az ólengyel nyelv értékeinek felfedezése, valamint a milánói Piccolo Teatro eredményei. Az ólengyel színház területén mindenképpen sokat tettünk. Nemzeti hagyományaink holt területei, melyeket eddig csak a szakemberek és diákcsoportok ismertek, egyszeriben a színház vérkeringésébe kerültek.

Sokkal elszomorítóbb a helyzet színházainkban a XVIII. századi lengyel dráma, a Poniatowski Szaniszló Ágost korából való komédi—

K Ejtsd» sopka, sajátos lengyel népi betlehemes játék.

18