Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)
Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz
lehető legminimálisabb. Ez a lapos vagy önkérj' esen feldarabolt felület, amelyen a diszlet nyugszik, a szinész jelenléte következtében kézzel fogható realitássá válik; eleven lábak taposnak rajta és minden lépés kihangsúlyozza jelentéktelenségét. Nyilvánvaló, hogy miné? sikerültebb a vásznakra festett kép a szemfényvesztés szempontjából, annál kevésbé tud a szinész és közvetlen környezete összeolvadni ezzel, ugyanis a szinész egyetlen mozdulata sem fog megfelelni a diszlet ábrázolta helyszíneknek ás tárgyaknak. A világítás, amely kifejező képességével kiemelhetné a szereplőket, a festett vásznak rabszolgaságában vergődik, és a diszlet-elhelyezés is, szinte teljes egészében ezeket a vásznakat szólalva, a szinész számára közvetlenül csupán nagyon minimális gyakorlatilag felhasználható elemet közvetit. Annyit, amennyit a festés lehetővé tesz. így a szinész voltaképp az élettelen színpadkép szolgálatában áll. Az egyik oldalon létrehozták a cselekmény színhelyét, a másikon a cselekményt - e kétfajta megnyilvánulási forma érintkezik is egymással, anélkül azonban, hogy össze tudna olvadni. A színpadkép szines rajzok szerepét játssza,à szinész pedig a lap alján lévő magyarázó szövegét. Vegyük el a színésztől önálló életét és száműzzük őt a színfalak közé - igy bábszínházát hozunk létre, ahol a színjáték kétségkívül sokkal harmonikusabb,azonban immár semmi sem indokolja, és mintha csak arra szolgálna, hogy felkeltse az olyan emberek figyelmét, akik a puszta felolvasás élvezéséhez túl szórakozottak. A jelenlegi díszlet-elhelyezés mellett nem nyilik más kivezető ut, mint a látvány mind nagyobb mérvű csökkentése a harmónia megteremtése érdekében, ez pedig már igen közel áll minden ábrázolás tagadásához. A népszerű vagy jelentéktelen darabok általában "látványosak"; a valóban irodalmi darab, ha előadás céljára Íródott, mindig többé-kevésbé kivonja magát a látványosság alól. Az irodalmi romantika minden szinházi törekvése, ha fontoskodó rendezést von maga után, már önmagában is alacsonyrendü valami.1 1. Itt-eltekintek azon közelmúltbeli diszlethatásoktől, amelyek részben, vagy teljesen mellőzik a színpad rögzített elrendező-76
