Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)

Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz

szabadságot. A látvány megteremtéséhez olyan eszközt alkalmaz/a zenét/, amelynek kibontakozásét semmiféle konvenció nem képes megakadályozni. A költő-muzsikusnak tehát nem kell és nem szabad a müvének létrejötte előtt kialakított elrendezésekre támaszkodnia. Sünden egyes drámája nemcsak a rendezést, hanem magát a színpadot is meghatározza.“

Az ilyen színházban tehát csak s nézőtér lenne állandó, s e mögött jelentékeny szabad térség maradna. Ezen a térségen rendezkednékbe a dráma, még pedig többé nem általános és személytelen formájában, hanem esetleges és időleges vetületében, és ebben a technikai berendezések többé egyáltalán nem játszanának kifejező szerepet. A teli nézőtér megfelelő indítékokkal szolgál számukra - ha pedig elfogyna a közönség -, ez megsemmisítené őket. Engedelmeskedtek a zene parancsainak; a hangok zengése alatt felöltötték méreteit; amikor a zenekar és a színészek elhallgatnak, ezek a méretarányok visszatérnek abba az eszményi világba, ahonnan a néző jelenléte előhívta őket; ekkorra szemünkben már csupán ideiglenes deszkaalkotmányok, amelyek számot tarthatnak ugyan a szakemberek érdeklődésére, de külsejükben nem olvadnak egybe a nézőtér építményével.

Azzal fognak vádolni, hogy paradoxonnal játszom és biztosítalak majd, miszerint javaslatom kivihetetlen és az ilyen beruházások költsége egyáltalán nincs arányban a célkitűzéssel; aztán meg a részletekre térve felhívják figyelmemet a földbe mélyen beásandó "alépítmény" szükséges voltára, az akusztikai nehézségire stb.

A költségek kizárólag attól függnek, hogy a bemutatók mennyire gyakoriak és mennyire ünnepélyesek.Nos, ha egy egész ország résztvesz azokon 8 kivételes ünnepségeken, amelyeket egy ilyen mü előadása jelent, a költségek eltörpülnek az esemény rendkívüli ünnepé-1. Ennek a tanulmánynak a második része azokat a színpadi konvenciókat tárgyalja, amelyek közé Richard Wagner színpadi vizsgálódását elhelyezte. Itt most nem erről a munkásságáról szólók, hanem általában arról a drámai formáról, amelyet 6 fedezett fel számunkra és amelynek megfelelő létformáját még nem sikerült elérnünk. Tehát a jelen észrevételek a bayreuthi Festspielhaus konstrukcióját semmiképpen sem1 csorbítják.

73