Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)

Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz

s színpad magas fala semmit sem rejtett el; nem függöny volt ez, hanem a cselekvés és a vágy közé szándékosan iktatott határvonal. A mértékletesség iránti érzék itt is remek szolgálatot tett a gö­rögöknek. Ki nem rendelkezünk és nem is rendelkezhetünk ezzel az érzékkel; színpadunk tehát nyilás, amely az ismeretlenre és a ha­tártalanra tekint ki; de azt a képzelt színhelyet, amelyben modem lelkünk el kiván merülni, a diszlet technikai játékénak külső for­májával és a konstrukció egészében biztosított szerepével soha nem fogjuk tudni kifejezni. Ugyanúgy, mint az antik színházban, csakhogy sajnos sokkal kevésbé harmonikus indítékok következtében, színházunk plasztikus jelenté­sének e színpadi keret szab határt. A görög ember azonosította a látványt és annak határvonalát - mi, kevésbé szerencsés lények azon­ban, a látványt kiterjesztettük e határvonalon túlra, mivel művé­szek nem lévén, elhatároljuk magunkat a művészeti alkotástól. Az eképpen a képzeletbe /a végtelen térbe/ helyezett drámának nincs zés kapcsolata azzal a fedett amfiteátrummal, ahol összezsúfo­lódunk, mint a színpadi keret - a többi mind fiktiv, változó,ide— iglenes és az előadáson kivül egyél alán nem életképes. Az olyan előadásban, amelyet a drámai formából és s közönségből egyaránt sugárzó konvenciók irányítanak, előnyös, ha e konvenciók technikai játékénak végleges szinp^szerkezettel szabunk határt; sőt, ez úgyszólván nélkülözhetetlen, mert az ilyen drámaimü kom­pozíciója sok ember száméra hozzáférhető és mineennapijeleget ölt, ennek pedig az épületben is kifejezésre kell jutnia. így, jóllehet színházaink elrendezése kifejezéstelen, mégis tökéletesen szabály­szerű. Láttuk, hogy a Wortton-dráma rendelése nem támaszkodhat semmifé­le konvencióra; ez s dráma kivételes jellegű alkotás, amelynek egész léte problematikus, mivel kompozíciója a drámaírótól ösz­­szetett képességet kiván, megvalósítása pedig tulbonyolult és nehéz ahhoz, hogy gyakran felújítható legyen. A költő-muzsikusnak a maga részéről koncepciójában meg kell őriznie a legteljesebb materiális 72

Next

/
Thumbnails
Contents