Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)

Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz

ugyanazt az életet alkossuk újra, amelyeknek elvont léte - épp varézslatosságánál fogva - mintha csak átokkal lenne sújtva, ezeket c jeleket /a partitúrát/ pénzért az első jöttment megszerez - heti magának, tanulmányozhatja mechanizmusukat,pénzéért cserébe megértheti formális jelentésüket; olyannyira, hogy amikor elérkezik a pillanat és e jelekből az eleven csodát felidézik, a jöttmentek tömege, akikből a közönség összetevődik, ezeknek a jeleknek tulajdonítja az előadást. Ebből természetesen következik, hogy amit titokban kellene tartani, amit úgyszólván nem létezőnek kellene tekinteni, az az egyetlen, amit közszemlére tesznek, mig a belső és életet adó lényeg, amihez a pénz nem férhet hozzá, az egyetlen, aminek közlése a művész számára fontos volt, ismeretlen marad. Néhány beavatott birtokolhatja csupán, akiket kinoz az effajta profsnizálások okozta gyógyithatatlan seb. Itt is Parsifallal értenek egyet: "Erlöse, rette mich aus schuldbefleckten Händen!" /Válts meg, ments ki a bűntől foltos kezek közül!/.

!Röviden:a költő-muzsikusnak eszébe kell vésnie,hogy a tolmácsolás jelrendszerének mennyiségével nem ő rendelkezik, a kifejezés mértékét viszont megszabhatja. He csökkenti a kifejezés előedásbeli hatalmát, elszegényiti az előadást és csupán azt a belső drámai intenzitást kapja ellenértékként,amelyért ő felelős. Vagy másként kifejezve: mivel a Wortton-dráme rendezésében a jelzések menynyisége mindig minimális, 8 drámairó nem használhatja fel ezeket müve előadésbeli hatásának ellensúlyozására.

Ezek a gondolatok természetesen a szinész és az élettelen tényezők között helyezkednek el, mert a szinész mindenkor a zenei- költői szöveg kifejező elemeinek része, de sohasem engedi eze kE t önmagán túl terjedni; úgyhogy a zene megvalósitotta szinpaci előadásforma nemcsak kifejezésének minőségében függ a színésztől, hanem egyszersmind és főként annak mennyiségét tekintve. Ezt, mielőtt tovább megyünk, le kellett rögziteni.

68