Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)
Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz
I sajátos szerszámainak, a mór motívumoknak, a fenyő botanikus jellegzetességeinek részletező ábrázolásával teremthetjük meg. A zene önmagában sem mesterséget, sem építészeti stílust, sem egyfajta sajátos vegetációt nem fejez ki; mindez a dráma értelmünkhöz szóló részére tartozik, és ezt a fajta "előadásbeli jelenség"-et csak olyan mértékben kell bemutatni számunkra, amennyire ezt 8 költői szöveg megértése kivánja. Tehát valamilyen egyszerű utalás is elegendő ahhoz, hogy bennünket a látvány esetleges jelentéséről tájékoztasson; és ha már az utalás megtörtént, a rendezésnek nincs más feladata, mint annak kifejezése, hogy a költő által választott helynek milyen köze van a zene feltárta belső lényeghez, azaz kifejezze ezt az örök aspektust, 'amelyet az átmeneti kombinációk öltenek. Ámde vajon mi, ha nem a fény teremti meg a szemünkkel naponta szemlélt látvány ama grandiózus egységét, amely lehetővé teszi számunkra, hogy látásunkkal élni tudjunk. Ezen egység nélkül szemünkkel csupán a dolgok jelentését tudnánk felfogni, de kifejezésüket soha, mert a kifejezéshez forma kell, és a forma fény nélkül csak a tapintás számára kifejező.^ Az előbbiekben láttuk, hogy a fény aktiv szerepe miként vezet a szinpadon a festés fejlődésének, sőt jelentőségének megszüntetéséhez és ennek következtében az élettelen tényezők hierarchiájában a festés miként szorul a legalsó helyre. Most egy másik utón ahhoz a megállapításhoz érkeztünk, hogy a világítás szuverenitása szükségszerűen következik a költői-zenei szöveg természetéből. Akármilyen legyen is tehát a tisztán értelmi motivumok aránya, az eredeti és állhatatos fölényét megőrző zene sohasem engedimeg, hogy ezek a motivumok a kifejezés rováséra terjeszkedjenek. Amikor a jelszerüségnek egyedül kell uralkodnia a színen, ez a túlsúly a műalkotás természetéből következően annyira minimális lesz, 1 1. Fényen természetesen a fény aktivitása, és nem csupán a 'tisztán látás" értendő. 65