Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)
Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz
emelkedik, úgy a jelenség esetleges jelentésének megsemmisítésére törekszik; ha pedig csökken, akkor pillanatnyilag határok közé szorítja a zenei kifejezés hatókörét, annak érdekében, hogy közvetlenebbül értelmünkhöz fordulhasson. A költemény zenei kifejezése és értelmi jelentése közötti arányok változatai nyilvánvalóan végtelenek, de a bennünket foglalkoztató nézőpontból tekintve van egy sajátosságuk: bármennyire uralkodjék is a költemény a zene felett /vagy jobban mondva az értelmi oldal a kifejező elemen/ a zene mégis megőrzi uralkodó szerepét. A költemény egymaga valójában csak a puszta jelzést tudja megfelelően átvinni a szinpadra; mindaz, amit ehhez a jelzéshez hozzátehetünk, a szerző és a rendező önkényes akaratának függvénye. A zene azonban, mint tudjuk, éppen ellenkezőleg, önmagát transzponálja a színpadra és szerves törvények áltál hozza létre ott a kifejezést. Részvétele akármilyen gyenge legyen is pillanatnyilag a drámában, maga az a tény,hegy nem tud lemondani magáról, azsz nem szűnhet' meg zene lenni, e szerzőt és a rendezőt megfosztja minden egyéni kezdeményezés szabadságétól. Ugyanis sz előadás expresszivitása már önmagéban is sokkol magasssbbrendü bármiféle jelzés megnyilvánulásénál, és egyébként is s tisztén értelmi természetű fogalmainak az a mennyisége, emel/et egy ilyen dráma színpadra vihet, a zene alkalmazása következtéden máris jelentékenyen csekken. Tehát mig e partitúrában a zenei-költői eiényck mind az értelmi jelentés, mind pedig az exprès: ziv tényező rováséra variéihatóak, ez a színpadon ily módon nem 3 ehe+.séges. És miként a drámaíró, ski a zenét felhasználva bizoryos korlátozott számú belső jelenség kifejezése érdekében, lernend az esetleges motívumok mennyiségéről és kifejlesztéséről, ugyanígy sz expresszivitás érdekében a dráma rendezésének is le ke L1 mondania az értelmi jelentés nagy részéről. így, a legkézenfekvőbt példákat véve- he a költemény egy kézműves szobájának, egy mór stilusu palota oszlopcsarnokának, egy fenyőerdő szélének, avagy bármilyen más körülhatárolt kombinációnak az ábrázolásét igényli a rendezéstől, akkor a zenei kifejezésnek megfelelő expressziv színjátékot nem az adott kézműves mesterség 64
