Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)
Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz
fejtésére törekszik, annál kevésbé lesz hatalma a zenének az előadás felett. Mert az első esetben a drámaíró a zene által megszabott kifejezés jelentékeny részétől fosztja meg a rendezést és ennek pótlásáré csupán az értelmijelzés mindenkor minimális menynyiségét bocsátja annak rendelkezésére - mig a második esetben a színészi játékot egyszerű tükröző jelleggel ruházza fel és igy megakadályozza abban, hogy kifejezését az élettelen tényezőkre is kiterjessze. Hogy a színész mégis szabadon tudjon bánni szövegével és belátása szerint mérje fel annak költői-zenei arányait, ehhez arra van szükség, hogy a rendezés egyenértékű rúg alma ssággál rendelkezzék,és ne rekedjen meg valamilyen állandó formában, mialatt a partitúra egyik formától a másikig hullámzik. Azt mondtam, hogy az előadás értelmi, valamint kifejező formájának princípiuma között antagonizmus áll fenn. Miként várakoztathatjuk őket tehát anélkül, hogy az előadás nélkülözhetetlen egységét szétrombolnánk? Az a kényes pont, ahová most elérkeztünk, nincs semmiféle kapcsolatban azokkal az előadásokkal, amelyeket modern színpadjaink kínálnak, és az olvasónak talán nincs is módjában e kérdés gyakorlati jelentőségét felmérni. A következő fejezetek technikai vizsgálódásai előtt tehát meg kell vizsgálnunk, vajon a Wortton-dráma sajátos természete nem alkalmas-e a két szembenálló elv összeegyeztetésére, ami kétségkívül sokkal pontosabb ismereteket nyújtana számunkra az újfajta rendezés sajátos jellegét illetően. A zene önmagéban és egymagában "sohasem a jelenséget, hanem a jelenség belső lényegét fejezi ki" /Schopenhauer/. A pontos kifejezéshez a zenésznek tehát szüksége van a költőre. Ha valamely drámai cselekmény megnyilatkozása során nem nélkülözheti a zenét, ez annyit jelent, hogy az esetleges motívumok /jelenségek/ kifejtésének háttérbe kell szorulnia - belső és tisztán emberi lényegüknek /a jelenség belső lényegének/ általános kifejezésévelszemben. A költemény által rögzített és kifejtett esetleges motívumok mértéke eképpen függ a drámai cselekmény közvetítése érdekében létrehozott zenei kifejezés intenzitásától. Ha ez az intenzitás 63
